Kedves Olvasók!

Eljött a pillanat, lezárom az Erasmus félév blogos formáját.

Jelenleg ott tartanak az események, hogy hazatértem, beköltöztem a koliba, és holnaptól újra egyetemistáskodom.

Viszont nem mehetek el szó nélkül az utolsó hetem mellett. Nagyon jól telt, meglepően sok búcsúzkodáson vagyok túl, és remélhetőleg a nagy többséggel még találkozhatom, hogy ehhez Brazíliába is el kell-e látogatnom az egy másik kérdés :)

A Deutsche Banknak hála az utolsó napomon még tettem egy városnéző körutat, szóval úgy érzem minden szinten sikerült búcsút vennem az Erasmusom helyszínétől. Viszont ezt még valamikor meg kell néznem =)

A legegyszerűbben úgy írható le, hogy fura érzés, jó itthon, de egy félév után, már elkezd kötődni az ember egy helyhez.

Sokat tapasztaltam, fejlődtem, értem, alakultam. Rengeteg élményt gyűjtöttem az utazások alatt (folyamatosan fognak még képek feltöltődni facebookra, aki ezeket nem látja sikítson és küldöm :)), és az egész értékrendem formálódott. Most már vannak nagyon különböző nemzetiségű, típusú, és kultúrájú emberekkel tapasztalataim, aminek nagyon örülök. Mindemellett, sokat tanultam magamról is, és kiderült melyik eddigi kapcsolatom milyen erős is valójában. Szerencsésnek mondhatom magam, mert jó az arány :)

Kíváncsi leszek, hogy a szintén ebben a félévben "erasmusozókkal" milyen lesz - lesz-e egyáltalán - a  kapcsolat, most valahogy úgy érzem, hogy be kerültünk egy halmazba az erasmusosok halmazába, és azon belül egy kisebb halmazba, akik ezt a félévet Kölnben töltötték. Szerintem ez egy kapocs.

Egészen szerteágazó már ez a bejegyzés, de nehéz erről a félévről összefüggően írni, úgy, hogy minden réteget érintsen az ember. Ebből is következik a végkonklúzió, aki még nem tette, és teheti menjen külföldre tapasztalatot szerezni. Előtte nem tudhatja mire vállalkozik, de pont ezért érdemes és kell átélni :)

Végül pedig köszönetet szeretnék mondani! Mindenkinek, aki lehetővé tette, aki támogatott, akihez lehetett fordulni, akikkel ezen időszak alatt bármilyen kontaktusba kerültem.

Budapest, 2012. február 12. Közösségi

Most már biztos, kevesebb, mint egy hetem maradt. Február 8-án búcsút veszek a várostól, remélem nem örökre, konkrét vágy, hogy egyszer itt ünnepelhessem a karnevált.

Túl a vizsgákon és minden ezekkel járó nehézségen, egy igen intenzív hétnek nézek elébe. Már szerdán kezdődött az egész, mindenki megy haza és sorra jönnek a búcsúk, farawell-ek, utolsók és minden egyéb hasonló dolgok.

Kicsiben eljátszom ugyanazt, mint az elutazásom előtt...Szerencsére a papírmunkák kevés időt emésztenek fel. Ma már megejtettem az utolsó mosásom, és fejben folyamatosan sakkozom, hogy mit melyik bőröndbe pakolok, mit adok fel inkább postán. Egy kupacban vannak a visszaadandó dolgok.

A nagy hideghez, ami nem éri el az otthoni szintet, úgy próbálom minél pozitívabban kezelni, hogy így legalább egy csomó ruhát magamra vehetek az utazáskor, így is csökkentve a csomagom súlyát :)

Most nem vágok bele a félév értékelésbe azt meghagyom egy utolsó bejegyzésre, de már szembesültem pár dologgal, vontam pár mérleget, gyarapodott az úgynevezett bakancs listám, de kerültek is le dolgok róla.

Jelenleg egy szinte megmagyarázhatatlan nyugalom van bennem. Nincs extrán besózva a fenekem, a fennmaradó idő egyrészt belátható, másrészt hipp-hopp el fog múlni, és persze az itt teljesítendő dolgokért megtettem mindent, most már maximum az eredményeket várhatom.

Azt hiszem ennyi gondolat töredék elég is lesz egyszerre :)

Nem tudok aludni, kevés alvás után nem éreztem az erőt, hogy az "így nyert" időt tanulásra kéne fordítanom, és egyébként is van pár megosztásra váró gondolatom, szóval írkálok :)

A napok visszatérésem óta elég egyhangúan telnek, tanulással lehetne főleg jellemezni. A leendő vizsgák sikerességét illetően folyamatosan kétségeim vannak, lelkiállapot függvénye(ez teszi változatossá az amúgy monoton napokat :D), hogy épp hogy gondolkodom róla.

Viszont ami ennél érdekesebb, hogy tegnap volt az utolsó előadásom. Csak a terembe lépve realizáltam a dolgot, és picit meglepődtem, Furcsa érzés volt, és az óra után arra sarkallt, hogy végig gondoljam, nem-e mentem el már valami fontos utolsó mellett. Számvetésem szerint nem került erre sor, és most már picit igyekszem jobban figyelni, nehogy elszalasszak valamit :)

Másrészről pedig ez egy jó indikátor volt, hogy az időszak a végéhez közeledik, csak ez a tömbösített vizsgáktól néha nem látszik kristálytisztán. Szerencsére utánuk az adminisztráció biztos intézése érdekében még lesz kb egy hetem, hogy normálisan búcsút vegyek az Erasmus félévtől, és annak minden élő és élettelen velejárójától.

Szurkoljatok, ha tehetitek!

Aztán nem is olyan sokára újra találkozunk!

A legutóbbi bejegyzésem óta naptárt váltottunk és 3 nem is eseménytelen hetet töltöttem otthon. Ez már abból is látszik, hogy egy leütésnyit sem sikerült bővíteni a blogon. Rá kellett jönnöm, hogy a blogírás olyasmi dolog, amit nem tudok a külső igény ellenére rendszeresen frissíteni, néha kicsúszik valami. Lényeg a lényeg nem ígérgetek tovább úti beszámolókat, akkor írok, ha belülről jön még valami az elkövetkező pár hétben.

Szóval a múltkor ott maradt abba dolog, hogy már nagyon készültem haza.

Nagyon kellemes, és feltöltő napokat töltöttem otthon. Persze erre rásegített a karácsony is, de főleg a 4 hónap távollét. Jó volt hallani, hogy „Welcome to Budapest Airport”, elképesztő volt a landolás után találkozni a szüleimmel, majd alig egy órával később a koliban ölelgetni halomra a rég nem látott embereket. Tényleg kívánni se tudtam volna jobbat :)

Aztán jött a karácsony, pár rokon, színház, némi tanulás, majd már ott tartottam, hogy Szilveszter van, anyukám készíti előre a lencselevest, és már megint Pesten voltam. Olyannyira, hogy egy hétre felköltöztem. Napközben a koliban, esténként pedig Ancsánál rontottam a levegőt, meg néha az egyetemen, ügyintézés, illetve vizsga címszó alatt. Lekopogom szerencsére mindkét vizsga meg lett elsőre, szóval pénteken nyugodtan üldögélhettem a közösségiben ;)

Aztán az utolsó héten még bekavart a laptopom, így most otthon fekszik és várja, hogy hazatérve meggyógyítassam. Most pedig Dávidnak hála kölcsön laptoppal élhetem az életet, és nem kell a könyvtár nyitva tartásához igazodnom a tanulással, ami véleményem szerint elég nagy könnyebbség :) Ezúton is köszönet még egyszer a jótevőmnek (és még mindig nem utoljára). Öröm volt az ürömben, hogy szerdára amúgy is szerveződött még pár találkozás, így összeköthettem a kellemest a hasznossal, és sokaktól sikerült ismét búcsút venni. 

Ezek után viszont már nem sikerült felhőtlenül boldogan készülni az utazásra. Az egészre rányomta a bélyegét a hamarosan bekövetkező 2 nap alatt 3 vizsga, amiből a duplázós napon természetesen egy német, egy angol. Úgyhogy minden motiváló, és derülátó gondolatomra szükség volt és van. A landolás azonban ráébresztett, hogy azért én ezt Köln nevű várost is megszerettem. Köd volt, amit alulról megvilágítottak a fények, és a Dóm tornyai mellett alig pár magasabb épület lógott a párafelhők fölé. A koli felé menet egymásra találtunk Katával, akivel egy gépen utaztunk, megnéztük alulról is a Dómot és a ködfelhőket. Az U-bahn út során még integettünk egymással egy volt németes csoporttársamnak, így már billent a mérleg nyelve a helyére rendesen, kedvet tekintve. 

Mindez a szobába lépve egy kedves képeslappal fokozódott, igen eltaláltátok Bo volt az elkövető. Ezután újabb értesítések, zuhany és ágyba dőlés. Hétfőn kihasználva, hogy nincs órám némileg feltöltöttem a raktáraimat, illetve áldoztam a tanulás oltárán. Kedden visszacsöppentem az egyetem valóságába. Innentől elég ingadozó hangulatban telnek a napok, még jó, hogy korábban Eszter mesélt az ő brüsszeli utolsó hónapjáról. Mostanra az időjárás is beállt az állandó szmötyire, valami mindig hullik, szóval, ahogy említettem elkélnek a motivációs technikák, ma például meglátogattam rendesen a dómot, most meg befejezem a régóta kezdett blog bejegyzést, hogy legalább valaminek a végére érjek. Szerencsére néhány kedves levél is színesítette a napot.

Szóval összességében jól vagyok, csak nagyon átmenetinek érzem itt már magam, de általában nap végére sikerül megtalálni az egyensúlyt.

Sok puszi haza, és szurkoljatok a vízilabdásoknak, meg a kéziseknek, (meg egy picit nekem január 31 és február 1 táján)!

Hát az úgy volt, hogy véget értek a megpróbáltatások, visszatért az élet egy nyugodtabb kerékvágásba. Ezzel egyidejűleg megszületett a dilemma megoldása, és az a vége, hogy nem maradok. Tavasztól visszatérek, újra corvinusos diák leszek, amíg hagyják, meg persze kolis, szakkolis :)

(Bármikor megunod kedves olvasó, ugorj a végére, ott fényképekhez vezető linkeket találsz (a szerk.);))

Aztán mire idáig jutottam, már hipp-hopp hétvége volt, és azt vettem észre, hogy Esztert keresem a nem is olyan kicsi Hauptbahnhofon. Meglett, és volt nagy öröm, mert végre kiűzte belőlem az egész héten először igazán kialakuló, majd fokozódó honvágy, rossz idő miatti kedvetlenség, és a hirtelen nem is tudom mit kéne csinálnom érzést.

Szóval nagy találkozás, Eszternél mint rendes turistánál hátizsák, ami relatíve könnyű, tehát szürkületben irány a város. Első lépés Dóm, második a Dóm melletti karácsonyi vásár, itt már ekkor sem voltak kevesen. Aztán pici Rajna-part, sok csacsogás, újabb vásárok. Egy közbeékelés, helyreigazítás, Kölnben nem 3, hanem rögtön 7, azaz hét darab karácsonyi vásár található (voltam mindegyikben, de ahogy a német tanárnő néni [direkt;)] mondta, aki egyet látott, ismeri az összeset, így nem sajnálom, hogy nem láttam a bonnit, vagy a siegburgit, ami állítólag középkori).

Péntek és este révén a Csokimúzeum környékén nem voltak sokan, így minden árus valamivel csalogatott minket, mi meg hagytuk magunkat, és persze közben be nem állt a szánk :) Sajnos a csacsik aznap elbújtak, a hétvége többi részében, meg a térdig, illetve derékig érő generáció bitorolta a csacsi simogatás szempontjából stratégiai fontosságú helyeket.
Végül itt tört meg a jég forralt bort tekintve, de bögre helyett egyéb emlékekkel gazdagítottuk csak magunkat, illetve láttunk Glühbiert (forraltból csapolva, felhabosítva, úgy néz ki, mint valami boszorkány főzet, főleg a kehellyel, amiben adják), és kinéztük magunknak a Feuerzangent, vagy valami hasonlót. Ez szintén forralt bor, csak van a fülén (már a bögrének) egy fém izé (szakszó!), amire rátesznek egy cukor darabot, meglocsolják alkohollal és jól meggyújtják, a fincsi olvasztott cukor meg megy a borba. És akkor a gombáról nem is beszéltem, na meg arról sem, hogy véletlenül szórólapra bukkantam, mi szerint következő hétfőn Esterházy Péter fog felolvasni az Universität zu Köln-ön.

Úgyhogy visszatérve a koliba elkezdtünk terveket szőni, hogy honnan és mi fogunk beszerezni, karácsony és szuvenír címszó alatt. Az este folytatásában terítékre került a német vacsora (wurst, sörrel leöblítve), ezután Eszter táskájából számtalan csoda dolog került elő (montázs, amit még sose kaptam, kedves üzenetekkel, Mikulás csomag túró rudival tudbózva, és csodaméz virágporral). Mindezek után fogtuk magunkat és megnéztük, hogy mi fán terem a már harmadjára magyarok által megrendezésre kerülő Party in Rodenkirchen. Menet közben meghívtuk Bo-t, majd "belevetettük" magunkat a party-ba...hát senki nem volt nagyon szomjas, én örültem a rég nem látott arcoknak, bár a legtöbbjük nem emlékezett, hogy találkoztunk aznap, így aránylag záros határidővel leléptünk a később érkező Bo-val egyetemben, mivel amúgy is voltak terveink másnapra.

Az időjárás megint kedvezett nekünk, és annak ellenére, hogy szombat volt Eszter sem hagyta ki a menzát, bár a megszokottól eltérően egyikünk sem volt hanyat esve a menütől. Nem részletezem mi mindent láttunk, mert a lényeg annyi, hogy jó volt, hogy egy hónap után újra rég nem látott kedves ismerőssel róhattam a most már ismerős utcákat. Viszont így újra rá lehetett mindenre csodálkozni, és milliónyi már idekötődő emlékkel is nosztalgiázni. Tartalmas napunkat a fenn említett égetett cukros forralt bor és egy adag inkább méreg drága gomba mellett zártuk kültéren. Utána még megnéztük az óriás Noé-bárkáját, fizetős lévén elég tangenciálisan (a hollandok építettek egy óriás bárkát mindenféle nem élő állattal, amikről sok mindent meg lehet tudni és közben mozognak és hangokat adnak ki, és ezzel járják a folyó vizek menti városokat).

A koliba visszatérve még könnyű vacsi, szendvics készítés és felkészülés Dortmundra.
Igen korai kelés, vonaton bóbiskolás, majd megérkezés az elsőre jellegtelen városba. Reptér, még beszélgetés, majdnem sírás, búcsúzkodás. Majd a terveknek megfelelően felderítettem, hogyan jutok el a csoda bérletemmel ingyen a város központba. Először egy külvárosi részen szálltam le, nagyon nyugis, elég hideg, nagyon vasárnap reggeli időben. Itt sikerült újra mosolyogni, és visszagondolni a sűrű hétvégére, fotózgatni, ismét villamosra szállni, és megérkezni tényleg Dortmundba.

Nem tudom kinek mi az első, ami eszébe jut a városról, nekem a foci csapat, és az internetből se sikerült sokkal többet kicsikarni. Pedig egészen aranyos belvárosa van, sok evangélikus templommal, az egyikben még egy zenekari próbába is belehallgathattam. Elmaradhatatlan karácsonyi vásár, és műanyag orrszarvúk. Kb olyanok, mint nálunk a tehenek voltak egy időben. Egységes méret a város különböző pontjain, tarkábbnál tarkább mintákkal, hol reklám hordozóként, hol műtárgyként funkcionálva.

Aztán dél környékén kinéztem egy szimpatikus vonatot, mondván meglátogatom az Aachenben megismert török haverokat Düsseldorfba, ha már útba esik. Ez nem jött össze azóta se tudok róluk, de annyira nem bánkódom, mert elég fáradt voltam addigra. Viszont így lehetőségem nyílt, hogy rápihenjek az estére, és elfogadjam Bo ajánlatát. Ennek az volt a lényege, hogy ingyenes jazz koncertre mentünk a haverjaival. Nem is kell mondanom, hogy a 2 spanyol és 2 brazil csávónak be nem állt a szája, folyton hülyéskedtek, és mindehhez tegyük hozzá, hogy mind valamilyen módon művészek, designernek tanulnak (rajzoló, programozó, zenész, szóval abszolút mix).
Ez volt advent 3. hétvégéje.

Aztán ahogy említettem hétfőn volt Esterházy Péter felolvasása. Az apropó mindehhez, hogy őt választotta az itteni egyetem Bölcsész tanszéke a Literator 2011 posztra. Nem részletezem, felemelő élmény volt. Ekkor született az a fb posztom, hogy:
...kívánom mindenkinek azt az érzést, amikor meghatódva mondja ki "Magyarország".
Nekem ma jött el. /Literator 2011; Esterházy Péter ("Ich bin nicht ein Literator, ich bin ein Textor...")/ =)
Egyrészt rajongóvá váltam (El fogom olvasni az össze lakásban fellelhető művét, amit eddig nem tettem, előbb-utóbb), másrészt dedikáltattam, harmadrészt meghatódtam és feltöltődtem.

Azt hiszem ezek mostanáig a legfontosabb mozzanatok, amiről be akartam számolni.

Sajnálom, hogy nem tartom a kronológiát, és Hollandiáról még mindig csak címszavak vannak, de hétvégén sztrájkolt az agyam. A hátizsákok összepakolásán és az emlékek válogatásán túl semmi nem tudott lekötni. A tanulni valóimra is alig tudok rendesen koncentrálni, így a bősz elhatározásból, hogy előre dolgozok nem lett semmi, eddig blogot írni se volt kedvem, filmekkel és sorozatokkal kötöttem le magam, főztem, és figyeltem, hogy mikor esik a hó. Mindemellett voltam 2 bulin is, mert sokan nem térnek vissza Karácsony után, így némi üröm is vegyül a kialakult derűbe. Ehhez kapcsolódik, hogy Bo-val előkarácsonyoztunk, sütöttem palacsintát, meséltünk a Karácsonyokról, meg mindenféléről, olyan volt, mint mindig, és mégsem...

Szerintem most megint ráéreztem az írás ízére, amikor már nem lesz kedvem tanulni biztos ezzel fogom helyettesíteni, mert hogy január első hetében 2 corvinusos vizsga figyel. Közben meg szerzek magamnak szakszeminárium vezetőt :).
Most viszont visszasüppedek a nagyon is kellemes várakozásba, számolom, hogy kikkel fogok találkozni, mikor merre meddig leszek, és kíváncsi vagyok kinek mennyire sikerült megtalálni az ízlését.

Címkék: Honvágy, búcsúzás, család, barátok, Karácsony, sziszveszter, vizsgák, jó, hogy még visszajöhetek, csomagolás, nosztalgia, mindennap valami érdekes/izgalmas/felemelő/megmosolyogtató, de legfőképp elraktározandó!

Fényképek a múltból:
Ancsa látogatás (Maastricht):
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2276567594673.2104764.1263212533&type=1&l=bb8bbf9420

Máté látogatás (Koblenz):
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2331812135752.2105731.1263212533&type=1&l=9c47c8eac0

Berlin Exkursion:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2266680267496.2104601.1263212533&type=1&l=6d4f13d3c6

Sziasztok!

Nem tudom látogat-e még erre valaki, de gondoltam szólok, letelt a két hét. Túléltem, bár igénybe vett, a többi néma csend. Eredményeket még nem tudok, de jelenleg nem nagyon érdekel :D

Merthogy most madarat lehet velem fogatni, csak annyira fáradt vagyok, hogy ez nem látszik :) Amíg még tombolt bennem az adrenalin meg az endorfin, addig Bo-val ünnepeltük a teendőinktől való szabadulást. Ennek eredményeképp kétféle karácsonyi vásáros bögre is csücsül az asztalomon. Mert itt bizony mindjárt három van (a Dómnál még nem ittam forralt bort :))

A hétvégén terveim szerint kipihenem magam, a közép iskolás cserekapcsolatom (hívjuk mondjuk Danielnek) családjánál feltöltődöm (tudjátok, akik olyan sok mindennel segítettek az elején), utolérem magam a különböző eddig halasztást tűrő dolgokkal, válaszolok a sok kedves e-mailra, ami mostanra felhalmozódott, és általában annyi válaszra méltattam, hogy kösz-köszi, meg jó, hogy írtál, de a rendes válaszomra ne mostanában számíts. Mindezek után, ha minden jól alakul nekivágok a lehetetlennek és igyekszem aktualizálni a blogot, legalább töredékesen, és felelőtlenül képekre is ígéretet teszek, de csak a mostanában megszokott fb-link formájában.

Ja és alig várom Esztert! :D

Mindenkinek nagyon szép hétvégét, hallom otthon már első hóféle volt! Kolisoknak kitartást a beszámolóhoz!

Ezt pedig küldöm lélekemelőnek, legalábbis nekem nagyon tetszik! =) 

Akinek ismerős kukkantson rá erre

 Sziasztok!

Igen, jól sejtettétek, már megint nem bírtam a szobámban maradni, és szorgalmasan blogbejegyzést írni, illetve tanulni :)

Szóval most megint csak megnyugtatásul, élek, megjártam Berlint a múlt hétvégén (még mindig és menthetetlenül szerelmes vagyok a városba! Szoros holtverseny alakult ki az óceánnal =)). Ez egy egyetemi szervezés volt előtte nem ismertem senkit, a csoportos utazás majd minden hátrányát megtapasztaltam, de egyik se tudta annyira befolyásolni a hangulatomat, hogy egy pillanatra is megbánjam :)

Ezen a hétvégén pedig megjártam északot, nevezetesen elrepültem Stockholmba, ott az ismerd a várost, rövid idő alatt minél jobban egyedül játékot játszottam (egy múzeumról csúsztam le, szerintem jó teljesítmény), majd röpke 4 órás busz út után tiszteletemet tehettem Jönköping városában (haladóknak kiejtés Jönsöping), Endinél - szintén Erasmussal odavetődött-, pluszban pedig megismerhettem egy barátnőjét Anettet is. Talán a "Kockásra nevettük a hasunkat" (Endrédy, 2011, mert klasszikusokat csak pontosan!) a legtalálóbb a hétvégére. A gyönyörű tájról, finom étkekről, további magyarokról meg majd egyszer, de képekben biztosan.

Azért ez a nagy ködösítés, mert az elkövetkező két hétben ha törik, ha szakad tanulnom kell, viszont ennek eredményeképp elvileg lesz két teljesíttet tárgyam. Ezt azért is írom, hogy senki ne sértődjön meg, ha nem kap még egy nyúlfarknyi udvarias választ se. Nem akarok nyavalyogni, teljesíthető, próbáltam előre dolgozni, de sok, és minden idő számít. :)

Vigyázzatok magatokra! Ha van időtök gondolkozzatok rajta mikor tudunk találkozni hazalátogatásom alkalmából, és esetleg írjatok.

Akkor most óra indul!

U.i.: Aki még nem látta néhány kép az elmúlt időszakból:

Rotterdam: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2101679822588.2101229.1263212533&type=1&l=5848189ce8

Amszterdam: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2101815345976.2101236.1263212533&type=1&l=ee5b9af282

Hága, Északi tenger: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2115506528247.2101731.1263212533&type=1&l=81b050248e

Zozó látogatása, Düsseldorf: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2167190700319.2103022.1263212533&type=1&l=13b93bbdb5

 Sziasztok!

Bizony már 2 hete nem hallottatok felőlem, és 3 hete nem született a tőlem elvárt karakterfolyam. Menet közben jó pár hosszabb levél landolt mailboxokban, a skype is működésben volt tartva, és volt néhány látogatom, az otthoni kézzel írt levelek megérkezéséről és a Bolognából indult Macica megérkezéséről nem is beszélve. Íme a lista, hogy kik "okolhatók" az eltűnésemért.

Hogy követhető legyen, dátumozok is.

Október 17-én érkeztem vissza Hollandiából, ami egy hétfői nap volt. Az ez utáni csütörtökön (október 20.) Timi már vissza is adta a vizitet Kotek Petivel, ők szűk egy napot töltöttek nálunk, így mementóként még egy hollandiai csoportkép, a welcomdrink helyszínéről (ismételten csak köszönjük a lehetőséget, hogy ott lehettünk!):

ülésrend:

Viktor

Nóri

Timi

(én)

Timiék átutazóban kukkantottak be hozzám az esseni társasjátékvásár előtt.  

A következő kíváncsiskodó nem sokat váratott magára, Zozó október 21-én pénteken érkezett: 

A kép az egyetemi park előtti buszmegállóban készült.

Zozóval is bejártuk Kölnt, meglátogattuk Düsseldorfot egyetemi szervezésben, és járt Bonnban is. Október 23-án vettünk könnyes búcsút egymástól, hogy visszatérjen mannheimi Erasmus kiküldetése helyszínére.

Aztán pár napot jártam egyetemre, meg hasonló nyalánkságok, majd október utolsó hétvégéjén, mikor hét ágra sütött a nap, október 27-én landolt Ancsa is, és néhány otthoni elengedhetetlen, illetve házi készítésű dolog:

Vele is sikerült egy igen mozgalmas hétvégét összehozni. Ő is járt Bonnban, ennek keretében láttuk a várost éjszakai megvilágításban. Megnéztük újra Hollandiát (Maastricht), visszafelé alaposan megvizsgáltuk Aachent ;). Vasárnap pedig (kihasználva az óraátállítást =)) felmásztunk a Dóm tornyába, és a vele szemben, a Rajna túlpartján lévő Köln Triangle tetejére is fellifteztünk (itt készült a kép :)). (Majd a szokásos esti géppel október 30-án hazaindult. Még egyszer köszi-köszi a szállítmányozásokért, és remélem hamarosan a waffeles reunion képeit nézegethetem ;))

Ennek következtében mindketten rápihentünk a hosszú hétvégére hétfőn (este Tomi szintén szakkolis barátnőjével Terivel boroztunk). Kedden (november 1.)az itt alvás elmaradt, de így is két újabb kolistárssal találkoztunk és buliztunk, Ditke és Mesi személyében:
Sorrendben:

Ditke

Mesi

(én)

Tomi

A kép a Flanagan's előtti téren, kölsch kóstolás közben született :)

Ezúton is köszönet és hála a képekért (hamarosan Mannheimbe is elindulnak!), a levelekért, no meg a waffelekért, a hazafuvarról már nem is beszélve :D Jó kis este volt!

 Macica, Bolognából =)

November 2-án, hogy ne feledjem, megnéztem magamnak újra az egyetemet, majd este kimentem Mátéért a reptérre:
Így ő a csúcstartó, mert szerdán este érkezett, csütörtökön megnézte magának Köln mellett Bonnt. Pénteken felfedezte Düsseldorfot. Majd szombaton (november 5.) kisebb komplikációkkal, de eljutottunk Koblenzbe.

A kép a Kurfürstliches Schloss erkélyén készült, hogy hogyan is kerültünk oda, az egy külön történet ;).

Vasárnapra a szokásos kölni levezetés maradt, én megpróbáltam az egyetemi dolgokra koncentrálni, Máté pedig a tériszonyát leküzdve a Köln Triangle, Seilbahn (irigykedés érte!), Dóm utat járta. Ebédre stílusosan wurstot ettünk, és kölsch-sel kísértük, végül pedig elrángattam az orsolyita templomba, mert nem állapot, hogy még nem voltam ott :) Délután megállapítottuk, hogy az előrejelzések ellenére, nagyon kevés eső esett, és alaposan kiélveztük az utolsó utáni őszi napsugarak melegét. Este ismét reptér, búcsúzkodás (november 6.).

Összegezve 3 hét sok város, ismerős arcok, élmények garmada, de még Berlin calling me (én pedig megyek! ;)), majd kipróbálom milyen az élet éjszakon, megnézem milyen élmények teremnek a Stockholm-Jönköping tengelyen.

Majd befelé fordulás következik, szellemiekben gyarapodás, és ezek kézzelfoghatóvá tétele, vizsgajegyre váltása.

Azt viszont már most tudom, hogy másfél hónap, és megyek HAZA!!! December 22.-e a bűvös dátum =) Hogy kivel, mikor, merre, és hogy meddig maradok majd megbeszéljük!

Ismét egy gyors helyzetjelentés, mert lassan másfél hete nem tudtok rólam.

Kicsit "Röviden a tartalomból" jellege lesz, helyszínek, szereplők beazonosítása, képek a folytatásban :D

Szóval múlt hétvégén megjártam Hollandiát, egy igen intenzív, és program gazdag 3 napon vagyok túl, amit Anikó társaságában töltöttem, és Timinek és Viktornak köszönhetek. A kalandokról majd beszámolok részletesen, mert már az elindulás sem volt bonyodalmaktól mentes :) És a visszaérkezés után sem vesztegettük az időnket, rögtön és azonnal operajegyet vettünk.

Aztán újabb 2 napot töltöttem az egyetemen, majdnem szó szerint, de tetszik. Menet közben kiderült, hogy Frau Berief és Sabine B1-es csoportja helyett a félév alatt Frau Schmitt fog okítani, még pedig C1 szinten (!). Alapvetően nagyon örültem a dolognak, bár az első óra után kapaszkodni kellett az asztalba, de megéri, mert a végén lesz DSH nyelvvizsga. Mindezekre bővebben az oktatás fejezetben fogok kitérni :)

Miután az egyetemet befejeztem a hétre, és csütörtökön túléltem a németórát, utam a Hbf(Hauptbahnhof)ra vezetett, itt szerencsésen megtaláltam Petit, majd Timi is befutott a busszal. Megmutattam nekik a csoda menzát, véleményem szerint nagy megelégedésükre :). Ennek a napnak az estéjén került sor az operára (Verdi - La Traviata). Tőlük péntek reggel búcsút vettem, kémeim jelentették, hogy nagyon élvezték az esseni társasjáték vásárt :).

Persze a péntek sem telet eseménytelenül, a német órát se hagytam ki, és ebéd előtt újabb vendéget szedhettem össze a Dómnál, Zozó személyében. Ő is részesült a menza előnyeiben, majd délután-este némi városnézésben. Este szolid névnapozás, a sok-sok köszöntőnek itt is köszönöm a köszöntést :). Ma, szombaton pedig egészen sok alvás után meglátogattuk Düsseldorfot.

Tényleg szeretnék mindenről a szokásokhoz híven részletesen is mesélni, de mint látszik most döntés kényszer van, hogy átélem a dolgokat, vagy az átélteket leírom :) Mindemellett pedig az otthonival ellentétben az órákra is érdemes, sőt kell készülni.

Örülök a sok levélnek, ami otthonról érkezett, mostanában kifejezetten magas koncentrációban, ígérem, hogy ezekre, és a korábbiakra is mielőbb igyekszem kimerítő, és értelmes válaszokat kanyarítani :) Még jó, hogy hétfőn nincs kötött dolgom!

Mindenkit puszilok, és igyekszem az ígérteket betartani, sőt lehet, hogy legközelebb már azt is fogom tudni, hogy mikor érkezem újra kis hazánk területére :)

Bizony nem csalás, nem ámítás elkezdtem egyetemre járni. Mondjuk nem kapkodtam el, mert hétfőn csak a német teszt regisztrációja miatt mentem be, de ennek keretében a menzán ebédeltem :) Délután meg szoba skype-ot tartottunk. Összehangoltunk hangban Budapestet, Bolognát, és Kölnt =)

Aztán kedden jött a java. 8ra mentem, így élesben is ki kellett próbálnom a 6kor kelés, reggeli, összecihelődés, bevillamosozás dolgot. Hát nagyon régen keltem ennyire sötétben, és haladtam az egyetem felé ennyire szürkületben, ennyi álmos arc között. Az óra egész jó volt, bár a németek szörnyülködtek, hogy hű meg, ha. Én viszont örülök neki, hogy folyamatos munkára vagyunk késztetve ebből a tárgyból, ja és állandó csoport van, ahol aranyos, és kellően buzgó társakra sikerült akadni. A német egész jól ment, de a szakszókincs az majd tud rám ragadni bőven! Ezután gyors váltással egy angol nyelvű óra következett, itt nagyon szimpatikus a bácsi, van egy erasmusos ismerős arc, ami azért nem hátrány. Az előadás maga nem volt fergeteges, mert logisztika definíciókkal dobálóztunk, de jó volt, mert így még én is bírtam simán követni :) Bár bevallom az, hogy az előadókon ablak van, amiken keresztül az ember a csoda zöld parkra lát, ahol futnak, kutyát sétáltatnak, nagy kihívást fog jelenteni (apropó szép zöld, tényleg az, de cserébe esik, furcsán. Nem zuhog, hanem áztat, és a nap végére akármit érzel úgy érzed a belsőszerveid is nedvesek...).

Az órát egy tűz riadó próba rövidre zárta, így volt időm buszjegyet nyomtatni, mert hétfőn azt is sikerült kiokumlálni. Aztán ebéd, mert az jó, eddigre már annyira fáradt volt az agyam, hogy úgy ettem, mint akinek az élete múlik rajta. Így szegény kis agyam végre tápanyaghoz jutott, ami az E-teszt előtt nem volt hátrányos. A meghirdetett időpontban megjelentünk a helyszínen, ami nevezetesen a fizika tanszék volt. Már megint találtam egy helyet, ami bejön leülés relaxáció, esetleg tanulás szempontjából. És nem, nem azért mert 89%-ban fiúk látogatják ezt az épületet :P. A teszt előtt még újabb magyarokat találtunk (van még otthon valaki?), a mosdót keresve benyitottunk egy előadásra. Azért a végén sikerült elhelyezkedni a teremben túléltük a tesztet, hétfőre várható eredmény.

Viszont ezzel a mozzanattal az agyam teljesen kiürült, de a könyvtárban megpróbáltam a tananyagok nyomára bukkanni, meg az ILIAS név alatt futó E-learning rendszerrel barátkozni. Óriási sikereim nem voltak, az idő hogy klasszikust idézzek, fostos szar volt. Lényeg, hogy elég reménytelennek láttam a helyzetem, így hazaérve egyértelműen az alvást választottam, utána skype-ok és chat-ek segítségével kibeszéltem magamból minden bajomat félelmemet. Viszont a délután szunyóka belerondított az éjszakai alvás keretembe, így hozta a sors, hogy a blog elkezdett frissülni rendesen :)

Szerdán a csoport munka miatt újabb 6-os kelés, meg kellett állapítanom, hogy reggel nincs nagy különbség a nemzetek között, minden típus ugyanúgy megtalálható. Nekem sem volt őszinte a mosolyom. A csoportos foglalkozás egész jó volt, bár hathatósan nem tudtam hozzájárulni a dologhoz néhány bevakkantásomat figyelembe vették. Sőt a végén meglepődtek, hogy ahhoz képest, hogy ennyi logisztikát tanultam, és nem németül egész jól összeraktam a dolgokat. Ezt befejezve beszereztem a könyveket (szerintem elköltöttem minden pénzt, amit otthon eddig nem tankönyvekre, de valamiért azt érzem hasznos lesz, majd meglássuk :)) Sőt van vpn a gépemen (bárhonnan olyan, mintha az egyetemen lennék és elérek mindenfélét, röviden hasznos), és valószínűleg hétfő esténként kosarazni fogok járni.

Szereztem ebéd partnereket, majd úgy döntöttem, hogy az eső sem tart vissza attól, hogy a könyvtár helyett a Physikumban üssem el az időmet. délben meglepődve tapasztaltam, hogy minden kedves erasmusos ismerős most ebédel, így mindenki beszámolt, hogy milyen órái voltak stb, mit tervez még, hány kredit, hogyan, mi merre, ja mindezt főtt hús, krumplipüré, és párolt káposzta társaságában :D A végére oda jutottunk, hogy jövő héten megpróbálunk diák jegyet szerezni egy operára, kíváncsi leszek, mi lesz belőle. Mivel a heidelbergi túráról addig a pontig nem volt infóm, úgy döntöttem inkább Düsseldorfot nézem meg jövő hétvégén Berkan szervezésében, aztán lehet az egyéb török pajtikkal is összefutok. 

Délután még sokkoltam magam egy erősen matematizált német nyelvű órával, aminek megint itthoni alvás lett a vége, meg az elhatározás, hogy még egy biztonsági tárgyat vadászok magamnak. Komoly kritériumaim voltak, a hétfő-kedd-szerda triumvirátusba eshetett, és minimális ütközést okozhatott, ezt egyetlen tárgynak, de sikerült teljesíteni, jövő héten megnézem magamnak, de ezzel együtt, meg enélkül is két napos hetem lesz az egyetemen kedd, és szerda nevesen (igaz akkor nem kímélően).

És eljutottunk a mai naphoz. Csütörtök október 13. Már egész héten benne volt a levegőbe Hollandia előszele, a csütörtök pedig ennek bűvöletében telt. Összepakolás, bevásárlás, ajándékok, lazításként ebéd, az indulási buszmegálló pontos felderítése, levezetésnek némi könyvtári túra. Majd térkép nyomtatás, látni való keresés.

Vissza érkezve készre pakolás, skype búcsúzkodás, hétvégi vendéglátóim jövő heti fogadásának előkészületei, némi konyha takarítás, és motiváció, hogy Hollandia előtt a blogon napra készen búcsúzhassak.

Ez most sikerült, jó olvasgatást mindenkinek. A következő bejegyzés nem tudom mikor lesz, de biztosan rotterdami és amszterdami kalandoktól fog hemzsegni. :D

 Mivel erőteljes elmaradásban voltam, elég sok minden már előrejelzésre került. :)

Szóval rám köszöntött a péntek, amikor is bevásárlás volt a délelőtti program, ezt megbolondítottam annyival, hogy felkészültem a szombati kolis bulinkra is. Visszafelé egészen barátságtalan idő volt, így megfordult a fejemben, hogy az Aachen dolgot nem kéne erőltetni. Aztán belém bújt a kisördög, és azt mondtam csak azért is. Gondoltam, ha már így alakult elmegyek jelentkezni az ESN-es (Erasmus Student Networtk) Heidelber és Berlin túrákra. Mivel óriás sor fogadott az irodánál úgy döntöttem ezt későbbre halasztom, és a Hauptbahnhof felé vettem az irányt. Mivel a bekalkulált puffer idők ilyentén a nyakamba szakadtak kényelmesen megebédeltem az anyuékkal kipróbált Nußhornt. Még mindig finom volt, és jól el is töltöttem vele az időt a vonatindulásig. A plána a dologban az volt, hogy az utasvárót pont aznap zárták be (azért előtte voltak kedves kalauznak álcázott emberkék, akik ilyen mobil jegy automatákkal segítettek az eltévedt lelkeken, dehát nekem a hiper-szuper diákommal nem kellett ilyen dőreségekkel foglalkoznom :))

Eljött az indulás pillanata, még mindig nem bántam, hogy nem németórán ülök, és nézem a Good bye, Lenint! németül :). viszont volt egy csomó ötletes Rittersport plakát és egyéb marketing eszközök a kedvencem a lépcsős volt. Aztán begördült a vonat is, és megint olyanban volt részem, amit eddig csak kívülről láttam, emeletes vonattal utaztam! Nem volt kérdés, hogy a felső szintet választom, vicces volt mikor az arcok kiröhögtek mikor fotóztam. sajnálom Keletről jöttem nekem ez látványosság. Menet közben a tájat figyeltem, így a magammal hozott könyv elmondhatta magáról, hogy megjárta Aachent :).

Megérkezés után felvettem a megfigyelő várakozó pozíciót. És egyre elkeseredettebben láttam, hogy zuhog az eső, de megállíthatatlanul. Félig már lemondtam a dologról, de úgy voltam vele legalább a szervező emberkét megvárom, hátha. Kitartásomat siker koronázta, nagyjából időben felismerhetően kezdett kialakulni egy banda, amihez csatlakoztam. Utána még szállingozó embereket vártunk. Közben megismerkedtem a törökökkel, akik közül soknak az első találkozása volt magyar emberrel. Picit fura volt hallani, mert óhatatlanul megfordult a fejemben, hogy most akkor, hogy kell viselkedni (tudom hülye civilizációs betegség :P), azért nem spiláztam túl a dolgot.

Mire ténylegesen elindultunk elállt az eső =), az első 20 perc után elvesztettünk egy nagyobb spanyol csapatot...A szervező srác, mint kiderült török, 6 éve él itt, és nagyjából 4 éve szervez túrákat (mivel aacheni ez a beetető túrája, mert ezen ingyen lehet résztvenni, nem ezt nem így mondta, de ez volt a lényege), de ne várjuk tőle, hogy a komoly helytörténeti dolgokkal szórakoztat minket. A séta alatt a nap is kibújt a felhők közül, persze azért melegem nem lett tőle, de sokkal barátságosabb volt így sétálni. Menet közben egy szlovén srác Peter csatlakozott hozzám, akivel, mivel gyakorolni akart németül beszélgettünk. Plusz néha becsatlakozott a szlovák lány is. Furcsa volt, mert a srác, amikor meg tudta, hogy szlovák és magyar vagyunk kapásból azt kérdezte, hogy mi nem utáljuk-e egymást? Mondtam, hogy én nekem semmi bajom a szlovákokkal, a lánnyal meg most találkoztam először nem sok okot szolgáltatott utálatra. Ja és miért beszélek ismerkedésről, hát csak azért, mert Kölnből én érkeztem egyedül,  a törökök Düsseldorfból, a többiek Dortmundból jöttek.

Megnézegettük a várost, a szép épületeket, hogy az ottani dóm kertjébe, egy Szent István szobrot rejtettek, mindenhol lovak vannak, és érdekes szobrok. A túra végén még egy kilátóba is felmásztunk (elképesztő, hogy ez menyire megviselte a társaság nagy részét, egy nagyon enyhén emelkedő szerpentint kell elképzelni...). Mindezek mellett, vagy ellenére az, hogy nem tetszik a város, pontosabban nagyon szép dolgok vannak benne, de nem laknék itt például szívesen. Azért mindenkinek a saját megítélésére bízom a dolgot: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2052864522236.2099688.1263212533&type=1&l=7c3e03f01c

A sétától eléggé kifáradtunk és megéheztünk, így hova máshova, mint egy török étterembe tértünk be. Itt aztán kaptunk kérdőívet értékelő lapot, meg még a kutyám szemszínét is megadhattam volna. A minimális kitöltés után enyém maradt a toll :) Az adminisztráció után rendeltünk, én inkább a Currywurstra szavaztam, és jó választás volt, mert egy igen méretes példányt kaptam, jó sok krumplival és salátával. Közben a törökök végig ették a török menüt, és nem győztek örömködni a török teának, amit Düsseldorfban nem találnak sehol. Megismertem az aila nevű dolgot, ami joghurt vízzel felöntve és ezt isszák, és a török pizzát, ami annyira jól nézett ki, hogy meg kell kóstolnom valamikor :).

Végül, mivel a múlt hétvége nem múlt el nyomtalanul, meg egyébként is másnap a mi kolis bulink volt, nem folytattam a városnézést, hanem a török bandával a vasút felé irányítottuk magunkat. Láttunk egy vállalhatatlan barkójú bácsit, majd szép lassan a török helyett angolul kezdtünk beszélni, néhány német szóval vegyítve. Meg kedveltem őket nagyon, nyitottak, mosolygósak, és ez valahogy kölcsönös lehetett, mert búcsúzáskor csokit kaptam tőlük, mert ez így szokás (ti.: ha vendéget fogadnak nem eresztik üres kézzel, jelen helyzetben egyedüli nem törökként ők fogadtak engem, így a szokás érvénybe lépett) :)

Azóta facebook bejelölés, üzenet váltások, minden volt. Megígértették velem, hogy találkozunk Düsseldorfban, úgy voltam vele, ám legyen :)

Visszafelé külön vonattal mentünk, én megint kiélvezhettem az emeletes vonatot, és a tájat. Vigyorogva szálltam le a vonatról, jó kis nap volt. De este még jött a dilemma, hogy is legyen ez az Amszterdam dolog, órarendek buszok, és minden függvényében.

Másnap összefutottam hosszú idő után Andreoval, kiderült, hogy a rákövetkező  héten van a szakdoga leadási határideje, de a gépe meg megmakacsolta magát. Nem volt feldobva mondjuk ki. Délelőtt Andival vitattuk meg az élet nagy kérdéseit, és ezúton is még egyszer hála és köszönet neki, hogy az otthoni papírozásomat elintézte :)

Ebédre megvalósítottuk a tervezett paprikás krumplit, amit aztán napokig ettünk. erre rá kellett pihenni, na meg az estére is. Viszont 8tól indult hivatalosan a buli. Mi kb akkor nyitottuk ki a helyet. Persze ebből semmi probléma nem volt, úgy igazán fél11 után volt nagyon jó hangulat, a megszállott fiúcskák addigra ölre mentek a dj-skedésért, és az embereket se kellett biztatni, hogy táncoljanak (komolyan mondom az elején úgy éreztem magam, mint az előző TT-ben, amikor a FEB tolta be rendszeresen a party szekeret ;) nem kolisok kedvéért a TT a Téli Tábor fedőneve,  a FEB pedig a Felvételi Bizottság, aminek keretében igen sok időt és energiát áldoztam a koli oltárán, egy fantasztikus csapattal karöltve =)) furcsa volt, hogy rövid időre mindig megjelentek radom emberek, akikről nem tudtuk, kik, honnan jöttek, kit ismernek, de velük sem volt para. Őszintén szólva fogalmam sincs mikor mentem el aludni, de akkor még javában zajlott az élet.

Másnap a takarításra sikerült összekapnom magam, bár az egy felmosó egy söprű felszereléssel nem volt nagy a hatékonyság, de a szemét eltüntetésben jeleskedtem. A nap hátra levő részében a paprikás krumpli evészet mellett a rengeteg kedves aranyos e-mailre válaszoltam, amik az utóbbi időben igen megszaporodtak. Majd estére még "becsúszott" egy chat Endivel, így most már Jönköpinggel is frissült a tudásom :)

 Ott tartottam, hogy eléggé melankolikusra vettem a figurát. Úgy éreztem az nem lesz jó nekem, ha ezzel egyedül maradok, ezért a korábban már kinézett buliba elindultunk Tomival. A többiek még az alapozáshoz a közeli parkot választották. Mi is beszereztünk némi sört a "közeli" Kioskban. Nem tudom említettem-e már, ezek ilyen éjjel-nappali szerű boltok, lehet mindenféle italt kapni, némi rágcsálnivalót, meg egyéb egészségtelen dolgokat :)...és mindegyiknek az ajtajában, vagy a pultnál van sörnyitó, mert, hogy itt szabad az utcán inni, ja és visszaveszik az üvegeket, bármilyet, amit ott árulnak, mindegy hol vetted.

Szóval a tanulmány után visszakanyarodok a parkhoz. Egyre többen lettünk így kezdtük ellensúlyozni a spanyolokat, megismerkedtünk újakkal, oroszok, ír, egy koblenzi magyarral, szóval megint jó kis vegyes csapat volt. Aztán elfogytak az italok, mindenki megérkezett, így mehetünk a helyre, némi sorban állás, fizetés, pecsét, matrica. Matrica a pár egyik felével, mert, hogy a buli Match party néven futott, erőteljesen az ismerkedésre buzdítva. Sajnos nem találtam meg Al Bundymat, de kifejezetten jól éreztem magam, jó volt a zene és a társaság is, főleg, hogy rég nem látott Janokkal, Berkanokkal is sikerült találkozni, és valamennyit beszélni. Azt hiszem ez volt a legjobb alternatívája a szobában borongásnak :)

Már nem emlékszem, hogy mikor vettünk könnyes búcsút a többiektől Tomival, de arra tisztán, hogy a fáradságtól (és igen a történelmi hitelesség kedvéért, a némi elfogyasztott alkoholtól) az U-Bahnra felszállás után a következő pillanat, hogy Tomi szól, hogy le kéne szállni. Igen hálás voltam neki, hogy nem néztem meg úja Bonnt :).

Másnap ugyan hétfő volt, de a már említett újra egyesítés napja, nemzeti ünnep, nem kellett sehova menni. Így a hétvége helyett ezen a napon végeztem el a bokros rendcsinálási teendőket, berendeztem a téli ruháimat, hogy ne folyjanak ki a szekrényből. Mindemellett pedig aludtam, és aludtam. Estére csak Anikó volt bátor és jött hozzám a méltán híres sütikért, amik elmondása alapján annyira elkábították, hogy rossz épületben akart bejutni a szobájába =)

Kedden viszont útjára indult az utolsó német kurzusos hét. Előtte viszont megvettem a kinézett kabátot, használtam a teljesen működő, és PIN-kódos bankkártyámat, és kinéztem egy nagyon csinos csizmát, amiről a beköszöntő ősz, a víztől csúszós felületek lemondásra kényszerítettek (ti. túl sima a talpa, pedig belül olyan jó meleg...).

Szóval egyik pillanatról a másikra borzadályos idő lett, amit a hangulatom is megsínylik. Ebédnél szolgáltattam némi desszertet a díszes magyar kompániának. Németórán kiderült, hogy a hallás utáni alapján a van esélyem, hogy tesztet írjak. Viszont ezen információ birtokában távoztam az óra második fele előtt. Persze így se lettem kevésbé sietősen kész az utolsó Flanagan's-es bulimra. Utolsó, mert szerdánként 8tól órám lesz, ami egy erős 6 utáni kelést determinál nálam, mivel a reggeli, utazás és egyéb dőreségekre kell ennyit szánnom...A magyarok közül ezen az estén csak a lányok képviseltették magukat, viszont most már ötre emelkedett a számunk a koliban :)

Ezen az estén kezdődött az a fura valami, amit azóta sem értek, de olyan önbizalom növelő löketett kaptam a héten az ellenkező nem több tagjától, ami igen jól esett =)

Szerda reggel (mondjuk ki, délelőtt) összefutottam a szomszédommal. Irina bolgár, így már ketten vagyunk európaiak a szinten. Phd hallgató, filozófiát tanul, és szegény eléggé el volt veszve. Mivel jó időpontokban voltak dolgai elkísértem (úgy indítottunk, hogy hol a megálló (nem értem hogy jött, mert nem kocsival az tuti...)), aztán barátságosan fogadtuk ebédnél körünkben, ahol egyébként egészen finom pörköltet ettem (persze anyué mellett labdába se rúghatna :P). Azóta nem nagyon találkoztunk, de mindig szélesen mosolyogva köszönünk :)

Ezen a napon az is kiderült, hogy sikerült annyi pontot összelapátolni, hogy mehetek Placement, de hívjuk inkább E(instufung)-tesztet írni, aminek örültem, bár utána szembesültünk vele, hogy a DaF (német, mit idegennyelv) tanszék nem fogja megkönnyíteni a dolgunk, mind a tesztnél, mind a kurzus időpontoknál.

Csütörtökre erőteljesen körvonalazódott, hogy a pénteket nem németórával fogom színesíteni, viszont elérhetővé vált a hollandiai kiruccanás, lett útitársam is Anikó személyében. Mindemellett az idő egyre förmedvényebbre fordult, de fűtést még nem tapasztaltunk, ez hellyel közzel változott azóta. Mind emeleltt azért már vártam nagyon a tanítást, mert igaz ugyan, hogy arany életünk volt az elmúlt egy hónapban, de nekem már erőteljesen hiányzott a szellemi leterheltség, meg a kialakult napi rutin, aminek nem az ebéd a fénypontja :) Pont ezért, vagy ennek ellenére szombatra még szerveztünk a koli party kellerébe egy kolis-erasmusos bulit, de erről majd később...;)

 ...és eljött a várva várt nap! Végre úgy keltem, hogy már csak a reptérre kell kimennem, és itt lesznek. Ehhez talán hozzá tartozik az, hogy 3 hétnél nem igen voltam távol tőlük, meg most amúgy is másabbak a körülmények.

Szóval szépen összekészülődtem, a kinézett vonatra felültem, majd megint bejártam az óriás repteret és meglepődve tapasztaltam, hogy a gép már landolt...Szerencsére megtaláltuk egymást, berendeztük a táskákat, meg persze örültünk.

Bejártuk újra a repteret, kiderült, hogy jóval olcsóbban be lehet jutni nekik is a városba, mint gondoltam. Találkoztunk egy újabb magyar lánnyal, aki korábban írt nekem hogy ekkor jön, és a sors úgy hozta, hogy őt is irányba tudtam állítani. A Hauptbahnhofon lepakoltuk a csomagokat, majd neki vágtunk a sétának, aminek a célja a menza volt. Sikerült finomat enni, bár rájöttek, hogy nem diákok. Átcseréltük a sim kártyákat, elláttam őket térképekkel, és útjukra engedtem őket, hogy majd német óra után találkozunk. Ez meg is valósult összegyűjtöttük magunkat a Dómnál, magunkhoz vettük a csomagokat, és megindultunk a kolihoz, de előtte beszereztük a másnapi közlekedéshez szükséges jegyet (már nagyon pro vagyok, kinek mikor mit kell venni :))

Megejtettünk egy gyors bevásárlást, és csaptunk egy wurst vacsit. A végén csatlakozott hozzánk Bo is, így személyesen is leróhatta csodálatát anyu előtt :) És utána tudtuk még fokozni, amikor megkínáltuk anyu sütijével. Azt se tudta szegény mit csináljon, olyanokat mondott, hogy ezzel pénzt kéne keresnie, meg, hogy nem tudja, hogyan hálálja meg (egy részét elmosogatta a dolgaimnak, amíg ki nem csavartuk a kezéből a szivacsot :P). (Mondjuk ezekért a sütikért én is kezem-lábam törném ;)) Aztán a repüléstől meg a hosszú naptól fáradtan, túl estünk a  fürdő ceremónián (mindenkit szépen beengedtem, elmagyaráztam a dolgokat), közben hálószobává alakult a szoba.

Pénteken várost néztünk, az egész úgy indult, hogy termett a postaládámban bankkártya, meg kaptam mailt, hogy mehetek a végleges diákomért (szóval egész NRW-ben én vagyok a király(lány) ;)). Ez determinálta a programot elég rendesen, de fontos volt. A délelőtt részét képezte a téli kabát vadászat is. Ebédre újra a menzához koordináltuk magunkat, meglepően kevesen voltak, de finom volt megint a kaja, sőt szinte egyedül vették maguknak a dolgokat, mintha rutinjuk lenne (hiába a kollégium sose múlik el nyomtalanul) :). Ebéd után újra szabadprogram, nekem német. Utána dómnál találkozás, Dóm, pilger út (olyan helyen jártunk, ahová évente párszor lehet csak bemenni, és magunkra vettük a 3 királyok "áldását", mert átsétáltunk az ereklyéjük alatt! =)). Azt azért sajnáltam, hogy nem kaptunk dóm alakú kalácsot...és, hogy mi mindent láttunk együtt:https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2052319548612.2099672.1263212533&type=1&l=09fc49819f

Eddigre megint jól elfáradtunk, és másnapra Bonn volt tervezve, így a koliba irányítottuk magunkat. Vacsora stb, majd Andreo valami összejövetelt szervezett, amire nem tudni mit, de nagyon erőteljes szagút főzött. Egyes meggyőződések szerint biztos kutya volt :D

Szombat reggel a vacsora maradványait nem volt kedvem gányolni más után, így a hálóból gyorsan reggelizőt varázsoltunk, elköltöttük a reggelit, majd irány a villamos megálló és Bonn. Eddig még nem utaztam a kolinál tovább a villamossal így nekem is újdonság volt az út, de sokat nem veszítettem :) A jegy automatával is megküzdöttünk, szóval nem blicceltünk, de  aprónk se maradt (érthetetlen, hogy miért csak érmét fogad el, illetve bosszantó, hogy nem tudtam használni a kártyám). Az U-bahn, mert ez a becsületes neve, egészen a Haus der Gesichte bejáratáig vitt minket, így kényelmesen elindult a múzeum séta. Sokkal jobb volt saját tempóban nézelődni, és olvasgatni. Mondjuk kicsit kezdek besokallni a második világháború utáni eseményektől, de mostanában úgy se járok arra :). Ja meg egyébként nagyon aktuális volt a dolog, mert azon a hétvégén volt a német újraegyesítés ünnepe. Így a múzeumból kiérve, és visszametrózva a városba, óriás tömegre bukkantunk. Ezt a meglepetést egy wursttal kellett lekísérni :D Rövid tanácskozás után elindultunk az óváros felé, valamelyest sodródtunk a tömeggel, megnéztük a Münstert, altemplomtól a keresztútig. Ezután még egy kötelező nevezetesség a Beethoven-ház következett, igazából másodszorra, még sok évtávlatából sem okozott akkor élményt, remélem a szüleimnek azért tetszett. A délután további részében csodáltuk a szépséges házakat, megtekintettük a kabátkínálatot, hallgattunk szépen játszó hangszereseket, meg szépen éneklőket. Végezetül megnéztük itt milyen a Rajna, én felmerészkedtem egy tűzoltó hajóra is, és beszereztem némi ingyen osztogatott vattacukrot =). Némi képes beszámoló, az exkluzív képek később érkeznek:https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2052840081625.2099687.1263212533&type=1&l=c9d5e43fcf

Verőfényes napsütésben értünk vissza a kolihoz, és anyu még olyanra is hajlandó volt, hogy főz nekünk levest vacsorára (süti és leves, ez a két legjobban hiányolt dolog, a túró rudi eszembe se jutott...). Este még gyors tervezés a másnapra, hogy program is legyen, pakolni is legyen idő, de a repülőt se késsék le. Némi újratervezéssel a vasárnap délelőttöt a barátságos Botanikuskertben töltöttük, megállapítható, hogy a dáliák igen kedvelik ezt az éghajlatot, de voltunk trópusi házban is, ahol óriás banánfákkal találkoztunk, a sivatagi terepen, meg kaktuszok figyeltek minket. Mivel nem a főbejáraton mentünk be, ezért a séta végére jutottunk a legszebben gondozott és berendezett részekhez. Majd kilépés után belefutottunk az állatkert előtt tolongó tömegbe. Úgy tűnik minden kisgyerekes család a környékről emellett a program mellett döntött...

Villamos betájolás után, még engedélyeztünk magunknak egy sétát a belvárosban, meg némi ebédet. Aztán irány pakolni, igen ám, de maraton van. Jó páran tudják, hogy csak úgy utálok futni, de abban a pillanatban családilag utáltuk a futást, a futókat és mindent. Szerencsére a puffer idők nem vesztek el csak átalakultak. Így bár nem túl nyugodt körülmények között, és nem túl gyorsan, de megérkeztünk a reptérre. Nehéz volt már bármit is mondani. A végén persze eltörött a mécses, próbáltam az utolsó pillanatig követni őket, amíg be nem fordultak az ellenőrzés után.

A visszaút hamar elszállt, a Dómnál vettem egy vigasztaló fagyit, bár a motorosok majdnem megakadályoztak ebben (féltem, hogy kieszik a pultot). Aztán beültem kicsit a dómba, ahol szerencsére pont mise volt, így gyorsabban ment a megnyugvás. Aztán megérkeztek a megnyugtató smsek, igen mindenki rendben megérkezett...

Szép volt, jó volt, rövid volt, de nagyon jókor! =)

Bár a szüleim csak csütörtökön érkeztek, addig sem telt eseménytelenül a hét.

Jó, a hétfőt nem vittem túlzásba, németeztem picit, mentünk a mezára, aztán német, a szünetben egész jót dumáltam Ricarddal, majd a szünet végén valamiért összeverődtünk a folyosón és ott folytattuk sokan a dumálást. Az amerikaiak meséltek az Oktoberfestes élményeikről :)

Óra után Lidl, ahol a padlizsán akción felbuzdulva úgy döntöttem padlizsánkrémet alkotok. Elkészült a nagy mű, de nem ezen fogok élni. A padlizsánt leszámítva semmi sem volt ugyanolyan :) Utána skype-oltam, hogy minden rendben legyen csütörtökre, és a hétvégére. Közben felkerestek a mormonok, hogy térítsenek. Mondtam, hogy bocsi, de most nagyon nem jó, szerencsére azóta nem kerestek...A konyhában megint összefutottunk Bo-val, aki elmesélte az amszterdami kalandjait, és még inkább megerősített, hogy menni kell!

Kedden csak a megszokás miatt, meg mert még mindig nem volt kártyám elmentem a bankba, Oliverrel megdumáltuk a dolgot megnyugtatott, hogy még ne aggódjak. Utána elmentem felderíteni a másnap kezdődő Hauptseminar helyszínét. Nagyon jól tettem, mert elég nagy labirintus az épület. Viszont most már egy kis fogalmam van róla. Menet közben jó fej voltam és kitöltöttem egy kérdőívet, ami után meglepetésemre még csokit is kaptam, úgyhogy jó vásárt csináltam =). Ha már ottjártam felfedeztem a géptermet is, s megoldottam életem problémáját, hogy a magyar ékezetes betűk bármikor elérhetőek legyenek a levelezésemben.

Utána ebéd, muszáj leírni, mert nagyon hosszú, és nagyon finom :) Spießbraten vom Schweinenacken mit gebackenen Kartoffelwürfeln und Mandelbroccoli, dazu Dessert. Mindezek után következett a Kurstest. Bizakodó voltam, bár a korábbi tapasztalatok óvatosságra intettek, de nagyon kész volt, hogy előző nap átvettük a hallás utáni értés szavait, majd a teszt előtt még át is ismételtük...

Kedd lévén a többség készült a Flanagan's-re, én úgy döntöttem, hogy csak a bemelegítésre csatlakozom, mivel másnap reggel korán kezdődött a Hauptseminar. Így nem mentem haza, hanem biciklit szereltünk, mekiztünk Anitával, Lo-val és Ricardoval. Utána végre megkóstoltam a Sion Kölscht, ami jelenleg holtversenyben van a Gildennel :) A Heumarkton egyre nagyobb csapat verődött össze, de én fél9 táján a másik irányba indultam. Picit sajnáltam, hogy pont Gage szülinapját is kihagyom, de a kötelességtudat erősebb volt. Gage mellett Bo-nak is aznap volt a szülinapja, és mivel nem találkoztunk, nagy bátran a konyhában hagytam neki 2 lekváros kenyeret ajándék gyanánt.

A szerda már nagyon a készülődés jegyében telt, indulás előtt még mostam, meg fogadtam Bo hálálkodását (nagyon cuki volt) utána indultam a Hauptseminárra (még szendvicset is csináltam magamnak, mint a régi szép időkben =)). Már egész jó vagyok térkép olvasásból, és távolság becslésből, így megtaláltam a rövidebb utat az épülethez, közben megleptek néhány mosollyal, és a friss (nem kellemetlen, de hideg) időben az egyetemi parkon sétálhattam keresztül. Maga az óra nagyon tömény volt, már nyelv szempontjából, de challenge accepted :) Az egyik német csajszi megdicsérte a németemet, és nagy örömömre egy 4fős csoportba kerültem a feladat megoldásához. A témánk a fogyasztói adatvédelemről, és annak szabályozásáról, és ezek megvalósulásáról szól. Még nem voltunk túl aktívak, de a megadott forrásokat már megkerestük (megkerestem, mert a többiek nem találták...). És vicces, mert Mikuláskor megyünk prezentálni a Deutsche Telekomhoz, nagyon kíváncsi leszek!

Ezután hattyút etettem a tónál, aranyos babákat néztem, majd ebéd és németóra volt a sorrend.

Aznapra még beiktattam egy telefonfeltöltést is, így most ezzel se lesz egy darabig problémám :) Visszaérve folytattam a takarítást, megválaszoltam a buddy-m pofátlanságát. Szerencsére sikerült hatékonyan visszautasítani, és még ő köszönte meg az őszinteségemet :P Utána még egy utolsó utáni skype, nem működő kamera, pedig mindent és mindenkit bevetettem :S

Gyors blogbejegyzés, és gyorsan sokat alvás, és persze várakozás!

Első sorban elnézést a kedves olvasóktól, mert állítólag vannak páran, hogy ilyen hosszú ideje várakoztatom őket. Bár eddig reklamálni, még senki nem reklamált :P

Szóval, ott tartottam, hogy jól kitakarítottuk a konyhát, és ennek eredményeképp van működőképes sütőnk, bár még használatba nem vettem.

A szüleim érkezéséig folyamatosan melegedett az idő, így a reggeli napozás, amikor tehettem meg volt. Ezen felbuzdulva gondoltam jó ötlet a kolihoz a belvárostól lényegesen közelebb eső görkori parkba elmenni bandázni. Szerencsére többen gondoltuk így, viszont a hideggel nem számoltunk. Ennek ellenére sokan összegyűltünk, és dumálgattunk, Lo (brazil lány) rengeteg mindent mesélt a kínai tanulmányairól, hogy mitől fél (sztem mindentől), és a brazil grammról...Átfagyva, de jó kedvűen U-bahnoztunk vissza.

Aztán felfedeztem egy olyat, hogy vasárnaponként bizonyos városrészekben nyitva vannak boltok, és kedvezmények is vannak. Viszont Dellbrückben Herbstfest volt, így ott már szombaton is tartott a dolog. Nosza villamosra ültem, és keresztül utaztam a városon, át a Rajnán. Láttam az állatkertet és a botanikuskertet is, így már tudtam, hogy hova lehet hozni a szüleimet. Utána pedig egy hídon mentünk át. Képzeljétek majdnem olyan, mint a 4-6 a Margit-hídon, mert van sziget, meg látszik a város a Dómmal. Szóval tetszett nagyon, majd a szigetet mindenképp szeretném közelebbről is meglesni, mert vezet rá gyaloghíd :)

A célhoz közeledve egyre nőtt a népsűrűség a járművön, úgyhogy sejtettem, hogy jó helyen járok. Megérkezve egész nagy tömeg fogadott, jól megnéztem mindent, és nagyon finomakat ettem. A legmeglepőbb a vattacukor volt, amit árulnak vödrös és zacskós formában is, de én a klasszikust választottam. És itt még vattacukorból is 3 féle méret van. Már nem voltam olyan bevállalós így csak a közepeset választottam, de olyat tapasztaltam, amit még soha, majdnem nem tudtam megenni egy vattacukrot! Itt valahogy sokkal töményebb az anyaga, de nagyon finom volt =) A kirakodás mellett mindenféle színpadok voltak, engem mégis a mini színpadon latinos-pörgős zenét játszó páros, és a hegedűs bábbal bűvészkedők kötöttek le. Mindemellett rá kellett jönnöm, hogy a ruházkodás nem lesz a fő tevékenységem itt. Levezetésnek a megállóban volt egy hajléktalan szerű figura, aki egy söröskupakkal mindenféle mutatványokra bírta rá a kutyáját. Szomorú volt látni, pedig nagyon ügyes volt. A másik fura tanulmány a kispolgári család volt. Látszott, hogy jöttek a tanévkezdésre bevásárolni, de mindemellett baromi haszontalannak tűnő dolgokat is cipeltek. Nehéz lenne megmondani miért voltak furcsák, de határozottan azok voltak.

A vasárnap a közelgő német teszt miatt szótárazással és tanulgatással telt. Délután újabb lakóba botlottam a marokkói Mohamedbe, aki azóta el is költözött egy másik épületbe, ő szintén 5 éve van itt. Nem lettünk nagy haverok, de meg akart kínálni a házi készítésű olívájával (óriásiak voltak, de nem túl bizalomgerjesztőek, főleg egy 5 literes befőttesüvegben...). Aztán ha már így belejöttem vasárnap délután megnéztem, hogy itt Rodenkirchenben mit tud ez a Sonntagsmarkt dolog. Megint sétáltam egy jót, vettem két könyvet 2€-ért (csak kis könnyű regénykék). Összességében megint jól feltöltődtem a hétre, de már nagyon vártam a szüleimet.

Gyors Breaking News, mert nem tudom mikor száll meg újra az ihlet úgy, hogy időm is lesz billentyűzetet ragadni.

Megkezdtem a 2. hónapomat némethonban. Furcsa, hogy már ennyi idő eltelt, viszont annyi minden történt, hogy néha azt érzem már ezer éve itt vagyok...

A Kurstest megíródott, reméljük a legjobbakat, eredmény jövő héten.

További tanulással kapcsolatos infó: Ma volt a bevezető alkalma a Hauptseminaromnak. Határozottan tetszett, de 3 óra pont elég volt a normál német beszédtempóval. Minden információ meg van, csak jobban meg kell érte küzdeni. Viszont csoportmunka lesz, ahol echte németekkel vagyok, így abszolút aggódalomra semmi ok. Az izgalmat az okozza, hogy mennyi idő alatt szokom majd bele, ha ez a tempó lesz napi sok-x órában. Mondjuk a heti 2 teljes nap nem tűnik megerőltetőnek =)

Közvetve és közvetlenül az irányításom alá kerültek végre a pénzeim (utalt illetve ösztöndíj), így egy darabig nem lesznek kenyér gondjaim :) Megérkezett a bankkártyám is, már csak egy apróság, a PIN kódom választ el attól, hogy teljes mértékben kezelhetővé váljon.

Ja a pofátlanságnak nincs határa, kedvenc buddy-mnak újabb pártfogoltja érkezik, akinek az első napjaiban ismét nem tartózkodik a városban...és...megkérdezett engem (!), hogy nem tudnám-e pesztrálni a lányzót, mert én már úgyis olyan ügyesen végig csináltam a kezdő lépéseket...még nem tudom mit akarok neki reagálni, a szívélyes nem mellé... 

Holnap International Dinner lesz a Party Kellerben, azonban én sajnálatos módon kihagyom, mert az én Dinnerem meghatározó részét, anyukám saját készítésű sütije adja, amit a szüleim társaságában fogyaszthatok el.

No hát ki bukott a fő indok, miért nem érkezik a szokásos hétvégi bejegyzés dömping. A szüleimet fogom kalauzolni, és élvezni az ittlétük minden előnyét (a téli holmikról nem is beszélve ;)). Mondjuk most itt nyár van, délelőtt 10-től délután 5-ig szandál idő (20-25 fok), de utána hirtelen lehűlés. Remélem jó útjuk lesz, és jól érzik majd magukat!

Szóval megyek is, mert addig aludnom is kell egy jót!

U.i.: Korlátosan édesség és egyéb szállítmányokra hazafelé rendelést felveszek (max szombat délelőttig), teljesítés bizonytalan.

U.i. 2: A nap mottója "Mosoly: egy olyan görbe vonal, ami mindent egyenesbe hoz":D (Tavaly minden nap ezt olvashattam Fanni egyik ajándékán =))
Szóval:
-Smile: such spinline which can right everything :)
-Keep smiling!...it makes people wonder what you're up to! (ez a pizsim felirata ;))
-Always laught when you can. It's cheaper than medicins (mosdó bölcsesség)

Számokban nem tudok adatokat szolgáltatni, de a legutóbbi két ebédemet így hívták, és így néztek ki:

<-Gebackenes Poulardenschnitzel mit Cafe de Paris.

Mindemellett a hatalmas kupac édesség is fogyatkozik, de üzenem minden aggódónak, hogy a két kiló alma sem hever érintetlenül, és a reggelijeim is müzlivel, illetve zöldségekkel gazdagítottak. Mondhatni eléggé rendszerezetten tudok enni, néhány nassolni való nyúlik csak a késő estébe =)

<-Sauce, Hackfleischrolle mit einer Schafskäsefüllung , dazu Frühlingsquark

Nagyon vicces, mert a héten mindennap valakivel összefutottam a villamoson a szombatiak közül, a többi magyar meg néha néz rám nagy szemekkel, hogy ők meg kicsodák, de azóta már be lettek nagyjából mutatva :)

Szerdán a Skype maratonok mellett arra is jutott időm, hogy a megírandó mailjeim számát csökkentsem, de persze mindig újraterelődnek a galádok! ;)

A csütörtöki programm elég sűrű volt, a mostanában szokatlan verőfényben nyitott erkélyajtónál napozva reggeliztem, miközben oda lent a mosógép tisztította a ruháimat (ha akartam volna se tudtam volna jobban időzíteni, így megszáradtak estére :)). Aztán következett a már említett csoda halacska, németórán nem ellenőriztük a házit mert sokan nem csinálták meg, cserébe kiteljesedhettem Good bye Lenin!-ből újra (jó volt összefüggően egész sokat beszélni újra németül). Aztán fogtam magam és elvillamosoztam a CityLeaks vezetés helyszínéhez. Kisebb tanácstalankodás után találtam még hozzám hasonló elveszett lelkeket. Maradjunk annyiban, hogy nem volt zökkenő mentes az elindulás, és a vezetés is alternatív volt, viszont nem kellett érte 5 €-t perkálni. Tudni illik mi máshol várakoztunk a rendes vezetés már rég elindult máshonnan, így az a srác vezetett minket, aki előző héten már volt, és elmondta, amit ő már hallott a képekről. Főleg társadalmi problémákat feszegetnek (szegénység, éhezés, vallás üldözés, környezetvédelem, fogyasztói társasdalom), nekem tetszettek nagyon, meg, hogy ilyen épkézláb formában vannak kihasználva az üres felületek. Mivel a srác a múltkor csak az elején volt a túrának, én meg autodidakta módon a másik feléből sokat felfedeztem a belvárosban, haza irányítottam magam (a metrótérkép olvasásom mesés :)).

Visszaérve egy kisuvickolt konyha fogadott, nagyon meglepődtem. Josephin egyedül nekiállt megcsinálni az egészet, én a gyors vacsi után beálltam mellé hűtőt takarítani, közben megbeszéltük, hogy az ő hároméves itt lakása alatt hogyan romlott a konyhatakarítási morál. A végén még Bo is beállt kicsit, szóval remélhetőleg a holnapi ellenőrzésnél mindent rendben találnak már, és esetleg a sütőnkkel is hajlandók foglalkozni.

A nap végére megkerestem néhány sorozatot, mert a többiek annyit beszélnek róluk, és párral nosztalgiáztam :) Ez volt Kata szerencséje, aki kizárta magát a szobájából egy szál törölközőben. Anikó befogadta, én meg a hívásuk után kölcsön adtam a matracomat. Szóval ő is túl van a tűzkeresztségen, remélhetőleg reggel mihamarabb beengedik a szobájába! :S

Hogy az eredeti témához visszakanyarodjak a hétvégén valószínűleg időzítünk egy palacsintázást! :D

Hát azért most is sikerült írnom "pár sort", ígérem jönnek a képek is!

Mint tudjuk, ha kedd akkor Flanagans, de odáig el kell jutni.

SIM kártya aktíváció, hogy minden hozzám érkezőnek adott legyen a lehetőség, hogyha elveszik olcsón megtaláljuk egymást :) Majd a múltkori üdítős esetből tanulva ügyes ital becsempészés a könyvtárba, és házi írás. Nem olyan jól felszerelt, nem olyan hiper-szuper nincs annyi gép, de nekem sokkal hangulatosabb, többet fogok idejárni tanulni, mint a Corvinus könyvtárba =)

A németóra minősége nem változott, viszont nem mehetünk el amellett, hogy 4 darab szövegértés kérdés, már megoldott válaszait kellett 4 embernek fóliára írni. Mi többiek az ehhez szükséges félórában malmoztunk. A végén a tanár néni is megelégelte a dolgot és az egyik fólia nálam landolt, valami miatt az általam megválaszolt kérdéssel tudtunk kezdeni...és semmi hiba nem volt a válaszban, ami nagy megelégedésemre szolgált, minden vessző és igeidő a helyén volt. Majd kiosztotta egy másik feladat megoldásait, ahol kiemelte, hogy Tominak is többek között milyen jól sikerült. Kicsit elszontyolodtam, hogy én nem tudtam annyira jót csinálni, hogy az említésre méltó legyen. Majd kapja Tomi vissza a szuper feladatát, és hát az az én írásom volt, szóval a dicséretek nagy része rám vonatkozott :) Tomi még nem vesztette el Herr Kálmán identitását :P

Nem túl nagy kedvvel vágtam neki a hazaingázásnak, pontosabban a visszajövetelellel voltak "problémáim", de vigasztalásként összedobtam egy gyors rántottát, hogy biztosan ne ártson meg az elfogyasztandó ital mennyiség. Jól sikerült, de a teflon feltalálóját csókoltatom (mindig akkor veszi észre az ember valamiről hogy jó, amikor nincs :)). A vacsi után gondoltam adok az élvezeteknek, és a múltkori póló farmer kombót, ujjatlan felsővel és némi sminkkel dobom fel.

A megállóban egy cseh lány is becsatlakozott hozzánk, felszerelkeztünk Gilden Kölsch-el hármunknak (6x0,33l 3,5€-ért kontra 0,2l 1€-ért). Fotozkodtunk a Heumarkti lovasszobor hátsófelével (még nem kaptam meg a képeket sajnos), megismerkedtünk olasz nyelvszakosokkal, majd bementünk.

Az egyik németes csoporttársam révén életemben először kóstolhattam Guinness-t...sokkal jobban szeretem a barna sört, mint a világosat, de ez már meleg volt és ihatatlan, hogy művelt kolléganőm (@Endi) idézetét használjam Kiss Ádámtól "Maybe next time", mert nem hiszem, hogy barna sör ennyire rossz lehet!

A zene elképesztő volt, mert ugyanazok a számok mentek, mint egy hete...ugyanolyan sorrendben... Sebaj azért próbáltunk a tömeg és a meleg ellenére mulatni, megismertünk egy újabb random magyart, aki a francia haverjával jött. Ők az este végefelé nagyon nagyvonalúak voltak, így akadt mit kitáncolni magunkból a végén. Így az elmélet beigazolódott, több alkohollal jobban viselhetők a zenék. Sőt az önbizalom növelés is jobban megy, baromi jókat táncoltam pár sráccal ;) És jó, mert ebbe a kategóriába esett minden, a címre koncentrálva és "nem a többit nem tudom" részre fókuszálva. Mivel pózoltunk a pultnál hazafelére gazdagodtunk egy-egy nyalókával :D A buli következtében a németóra másnapi látogatottsága csekély volt (én ott voltam azért láttam :)).

Az este sikerén felbuzdulva az utolsó metrón a grüngürteli kolónia több tagjával arra jutottunk, hogy október 8-án a német kurzus lezárását is megünneplendő, helyben szervezünk bulit, a 122-es pincéjébe ;)

A hét eddigi része esemény dús volt, de semmi extrára nem kell gondolni, ami külön bejegyzést érdemel :) Viszont a hétvégén kicsit össze akarom kapni magam a német tesztre, és mivel a tanulás előtt minden mást elszoktam végezni, gondoltam kicselezem magam, és egy részt már most felfedek. Ehhez hozzájárult, hogy ma már Sabine volt, és valami miatt úgy érezte nem kell nekünk házit adni ;) (Na nem mintha eddig a házi csinálás töltötte volna ki az estéimet :P)

Szóval a hétfő igazi német gyakorlós nap volt. Reggel a karbantartó bácsival indítottam a konyhában, aki felvilágosított, hogy a sütőt nem azért nem javítják meg, mert reménytelen, hanem mert vállalhatatlanul mocskos, viszont, ha ezt a problémát orvosoljuk lesz működő sütő. Nekem tetszett a deal, úgyhogy írtam kis papírt, hogy ha estére lesz pucolószer kiganézom a sütőt. Nem lett, csak szerdán újabb csinos papír, még több szerintük takarítani való dologgal. No mindegy.

Aztán már csak hobbyból, meg mert a Magyarországról utalt €-im még mindig az éterben keveregtek, ráadásul nem jött meg a német PIN kódom elmentem a bankba. A srác már ismerősként üdvözölt (juhú, milyen ügyfél barátak:S), majd laza negyedórás ping-pongozás után, 3 munkatárs bevonásával kibújt a szög a zsákból. Nem én, nem az OTP, hanem bizony ők hibáztak. Jelzem mindez volt hétfőn, elvileg a szemem láttára utalták a pénzt, csütörtök estére "már" a számlán volt. Hogy én egy fillért nem utalok többet ha nem muszáj az is hót ziher! Mellékesen újra küldték a kártyám és a PIN-t, ami azért csak-csak nincs még itt. Szóval a német precizitás a bankrendszerűkben nem mutatkozott meg, de alapvetően elégedetten távoztam, mert volt reményem, hogy az ellenőrzésem alá kerül újra a pénzem.

Mindezek után ha már így belejöttem elmentem a nemzetközi irodába, hogy tessék mondani van ez a KLIPS, de nekem kell vele valamit kezdeni? Mert nem igazán hagyja. Cáit nagyon kedves volt, minden tárgyamat töviről hegyire átbugászta, és kiderült, hogy biza egyiknek sincs köze a KLIPS-hez, majd első héten szépen bemegyek mindenre, az lesz a regisztráció, akkor kapom meg a tananyagokhoz szükséges jelszavakat. Ennek igazán örültem :)

Miután még volt időm ebédig elmentem a könyvtárba, hogy meglessem hátha történt valami érdekes a világban, vagy a hálóján. Botor módon egy üveg üdítőt pont a beengedő bácsi előtt bontottam meg, aki azonnal lepakoltatta velem a táskát, mert a könyvek közé csak nem képzelem, hogy folyadékot viszek. Mondom rendben jobb a békesség, de amikor belépve az olvasó terembe másfél literes palackok erdeje fogadott az asztalokon akkor már nem voltam olyan nyugodt...

Azért az ebéd sok mindenért kárpótolt, viszont a németórák a héten Frau Berieffel kritikán aluliak voltak. Várom a félidős tesztet, mint a messiást. Most már van olyan, hogy nem engedi a jobbakat megszólalni...Ja és azt még nem is meséltem, hogy nem táblára írnak, hanem folyamatos az írásvetítőzés. Elég jó találmány, bár eddigi tanulmányaim alatt csak fóliákkal láttam használni, most meg körmöl rá a néni bőszen. És, hogy miért tud tömény unalom lenni? Mert egyik órán csinálunk hallás utáni értést (Hörverstehen) megoldjuk (jó hosszan), majd rákövetkező órán a kinyomtatott szöveg alapján újra átbeszéljük. Hát ezért, alaposság van :)

Hogy valamivel jutalmazzam magam újabb adag képeslapot szereztem ennek örömére kicsit sétálgattam a belvárosban (hétvégén lesznek képek ígérem). Remélem az érintettek megkapták azóta. Ja és azt nem szabad elfelejteni, hogy este Zozóval egy szuper skype-ot bonyolítottunk le, meséltünk sok mindent és én még a szobáját is megnézhettem :)

A koliról és a környékéről már van némi képetek, ismeretetek. Röviden összefoglalva, jó környék, kellemes környezet, jó szoba, kicsit messze a várostól.

Viszont az itteni magyarok közül megkockáztatom, hogy nekem van a legjobb szintem. Ma újabb arccal bővült a lista, megérkezett Mohamed Marokkóból :) Ő világosított fel, hogy az ázsiai Yu, egész pontosan Kínából származik, és a kameruni lányt Josephinnek hívják. Szóval a 9ből magamon kívül 4 embert ismerek (a többi helyen meg nem laknak még :)), a túl oldalon meg nem tapasztaltam mozgást.

Egész jól felszerelt konyhánk van, ahol van egy csomó közös dolog, ami egy féléves itt tartózkodásnál elég hasznos, viszont a sütő nem működik :). A hűtő káoszát remélhetőleg október elején majd felszámoljuk, mert kizárnak tartom, hogy ennyien birtoklunk ennyi kaját :)

A fürdőt Andreoval osztom meg, aki mindig morgolódik a konyhai állapotok miatt. Én mindig nagy bőszen bólogatok neki, hogy én sem ehhez vagyok szokva, pedig őszintén megvallva a sziszes konyha tud ramatyabb képet mutatni, persze azt többen is használjuk! Úgyhogy már rákérdeztem inkább, hogy ugye a fürdőben nincs velem probléma, szerencsére mosolygósan mondta, hogy nem tök rendben van minden. ezután volt valamikor, hogy felajánlotta, hogy vegyek nyugottan a 10-es tojásából, mert úgy is rá romlik mindig, és kb fel volt háborodva mikor mondtam, hogy jó persze akkor majd mondja mennyibe kerül egy tojás és meg veszem tőle. Szóval úgy reagált, hogy ne sértsem meg ilyenekkel, ő ezt nagyon szívesen adja. Hát akkor jó, majd ha nagy leszek meghálálom =) mindezekután meg tegnap elhívott a haverjaival iszogatni, úgyhogy megkapta a nagyon jó fej besorolást.

Aztán itt van Bo, a kis designer gyermek Brazíliából, ő sokat téblából a konyhában, gyakran találkozunk, mindig váltunk pár szót, a múltkor itt volt egy csoporttársa és közösen vacsiztunk. Mivel elég messziről jött, rengeteg érdekes dolgot tudunk mesélni egymás kultúrájáról. Ő volt az akit még még tegnap este megkérdeztem, hogy nincs-e kedve jönni Aachenbe, mert a magyarok bemondták az unalmast. És Breaking News: Ma együtt vacsiztunk, ma a zöldségek volt a téma, mert ugye ott más a klíma, meg minden.újra előkerült a karalábé, a maracuja, a különböző savanyúságok, és a befőzés. A pontot az i-re a home made apricot jammel tettem fel. Innen is üzenem: Anyu van egy új rajongód! ;)

A többiekkel kevesebb  a kapcsolatom. Mohameddel érthető, hiszen ma jött, de nyitott, közlékeny srácnak látszik. Majd kiderül, ő már 5éve van itt, hamarosan végez az egyetemmel.

Josephine fura lány, szegény elhagyta valahol a kulcsát, így az én szobámon jár keresztül haza, meg én engedem be mosdóba, és hasonló kellemetlenségek, remélem mihamarabb megtalálja szegény! Viszont ő segített ki hajszárítóval az elején, szóval abszolút megérdemli a jó fej szintet :)

Yu a kínai lány, hát ő néha vissza se köszön, de ezt be tudom a zárkózottabb kultúrájának, és természetének.

Összességében jó itt, alig várom, hogy a hónap végén élőben is megmutathassam anyuéknak! Az még érdekes lesz, hogy az alvást hogy oldjuk meg, de az előkészületeket meg tettem, van még egy matracom! :)

Egy időre hallgatásba burkolózom megint, jó olvasgatást! =)

Ez csak egy szösszenet lesz :)

Azt már mondtam, hogy mindkét tanár néni a csoportban dolgozást beszélgetést preferálja. Már van egy kialakult klikkünk, akik jól tudunk együtt dolgozni. Vajon véletlen, hogy ennek az alapját 3 magyar adja? :) Lényeg, hogy Beki, Tomi, Gage és én elég jó csapatot alkotunk, tudjuk segíteni egymást, és 3 nyelven összerakjuk a dolgokat (apró probléma hogy Gage nem tud magyarul :P). Persze ezek nem kőbe vésett dolgok, múltkor is Frau Berief átültetett a Mauritio, Salome pároshoz, mert ők kevesebben voltak...hát az az óra agyhalál volt, nem a csapattagok miatt, bár nem voltunk gördülékenyek..., de megcsináltunk szépen minden feladatot, majd semmit nem prezentáltunk belőle, mert mi voltunk a 7. csoport, és csak 6féle leírás volt, amiből dolgoztunk, no comment.

Viszont volt egy elképesztően jó óránk, amikor Sabine azt a feladatot adta, hogy írjunk egy modern mesét. alább olvasható az alkotás, és a csapat tagjai (Becki, Inci, az iráni lány, és Tomi lemaradt a képről). Erika remélem büszke vagy rám az illusztráció az én ötletem alapján készült, és a zongora is saját készítésű :) Szerintem mi voltunk a legjobb hangulatú csoport, a mi mesénken nevettek a többiek is! Hans, a kobold története igen tanulságos, kérésre fordítást küldök :P

A másik nagyon jó óra, így az újraegyesítés ünnepéhez közeledve, az volt, amikor a Good bye Lenin! c. film alapján dolgoztunk, és néztünk belőle részleteket. Ahogy a bonni kirándulásnál is írtam, ez számomra érdekes téma, ráadásul a fimet is nagyon szeretem, aki még nem látta annak pedig ajánlom ;)

Szóval ilyesmikkel telnek a délutánok, kíváncsi leszek mikor írjuk a félidős tesztet, főleg mióta olyat rebesgetnek, hogy szintet lehet lépni vele :)

Az elmúlt hét beszámolói inkább tematikusra, mint kronologikusra sikeredtek, remélem a kedves olvasók nem haragszanak ezért :)

A héten első alkalommal látogattam/tuk meg a Flanagans nevű helyet, a név hasonlóság mellett tényleg olyan, mint a Morissons. akárki kérdezte, hogy hol voltam bulizni csak leygintett, hogy áh persze az a cserediákos hely :). További hasonlóság, hogy 9ig ingyenes a belépés, és itteni viszonyok között olcsó a sör és a tequlia (2dl 1€ és 2cl 1€).

Mivel kedden majd 6ig okosítottak minket németen és korai belépőt terveztünk erőt vett rajtam a volt ráday-kolis, és nem ingáztam oda-vissza, hanem Zolihoz felkéredzkedtem a toronyházba. Megint élveztem a kilátást , felfedeztem, hogy majdnem ellát a Grüngürtelig. Aztán az estére is fel kellett készülni valami vacsora félével, így meglettem vendégelve házi kolbásszal. Emellett eldumáltuk az időt, lefirkantottam a házimat, és kinéztük, hogy mikor találkozunk a többiekkel, meg az éjszaka hazafelé tartó járatok menetrendjét.

A Dómnál volt a magyarok gyülekezete, ekkor elég sok punk gyermek volt errefelé, akik az alkoholtól már begőzölve kiáltoztak. Megtaláltuk a helyet, simán lejutottunk. Volt már néhány ismerős arc így hozzájuk csapódtunk. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a pincér ki jött felvenni a rendeléseket, és személyes kedvencem az elkerített dohányzó rész, nagyon tetszik, hogy itt a bulikból nem megfüstölődve ér haza az ember. A laza beszélgetős estét egy mozdulattal bulizósra alakították, mert felnyomták a hangerőt. Így az elején mérsékelt lelkesedéssel fogtunk a táncolásba. Ezzel egy időben kezdődött a hering feeling. A zene főleg r'n'b volt, néhány elengedhetetlen party zene, és német "slágerek" vegyesen. Összességében jól éreztem magam, bár a nyomakodás nem tetszett, meg a zenétől sem voltam elájulva (vagy keveset ittam hozzá?), de pár számnál kifejezetten sikerült jót tombolászni. Készült pár fotó is: 

Az első képen balról jobbra: Anikó, (én,) Zoli, Dana.

A másodikon Roberto (MEX), Alexia (B), Martin (CZ), délk-koreai srác, Lo (BRA).

A harmadik kép: Ricardo (BRA), Beki (H), Chris (USA).

Végül de nem utolsó sorban: Gage (USA), francia lány és újra Lo.

A bulinak az utolsó U-bahn vetett véget, nekem pont elég volt :)

Aztán szerdán szünet, majd csütörtökön találkoztam a végre hazatérő buddy-mal, aki Kaan névre hallgat és mint később kiderült Bekinek is ő a buddy-ja. Én gondoltam adok neki egy esélyt, hogy találkozzunk, ráadásul nagyon kedvesen invitált salsazni (amit én mérsékelten tudok...értsd, ha sziszes buliban vezetnek a srácok, akkor nagyjából lekövetem :)).

Viszont a németem és az önbizalom szempontjából jó volt a találkozás, mert előtte e-maileztünk, telefonáltunk, majd az oda és visszautat végig beszélgettük. találkoztam pár ismerősével is helyen, ők is aranyosak voltak. Picit táncoltunk is, de ismét a magasságom okozta korlátokba ütköztem, így a tánctudásom hiánya mellett ennek is tulajdonítottam, hogy nem kértek fel. mindamellett, hogy főleg párok érkeztek, akik leginkább egymással távoztak, csak néhány magányosan portyázó volt. Összességében a hely tetszett, majd egyszer meg kéne nézni, amikor nem csak fél gőzzel működik.

Pénteken megint a pihenést választottam Jeremy házi bulija helyett, így én egy nappal később találkoztam a hatóságokkal, sokkal konszolidáltabb formában :).

Mert, hogy ugye szombaton megint wellness üzemmód volt, már a takarítós, vásárlós főző, heti rendetlenség feldolgozós, teendő összeírós fajtából. Azonban az esti főzésnél váratlan fordulatként Andreo (kameruni szinttárs) megkérdezte nincs-e kedvem elmenni vele meg a haverjaival iszogatni. gondoltam miért ne. A koliból négyen indultunk, Andreo, Olivier (szintén Kamerun, kolis tutor), a barátnője Ludmilla (litván) és én. Aztán a Neumarkton találkoztunk még egy kameruni sráccal (George?)és a az ő német barátnőjével (ő nagydarab lány, és akkor mindenki azonosítható kb a képeken). Hát kapaszkodnom kellett, hogy megértsem az eseményeket, de szerintem helytálltam, a poénokon tudtam röhögni, meg azért mindenki kedvesen váltott velem lassabban is néhány szót, meg a társalgáshoz is hozzá tudtam néha tenni. A Cubanita nevű helyen voltunk, és Capirinhat ittam, ami elnyerte a tetszésemet, a lime és a rum miatt nagyban hasonlít a Cuba Libre-hez, de ez átlátszóbb, és savanykásabb.   

Ahogy említettem, a hétközi, német óra előtti programunk a menza.

Azt, hogy sok szintje van, és salátás résszel is rendelkezik már írtam. Mindemellett finomakat és nagy adagokat főznek. Ez a hét hemzsegett a jó dolgoktól, például hétfőn azzal szembesültünk, hogy Ungarische Gulyas Suppe, mit Rindfleisch. Hatalmas bödön levest kaptunk (amit én már nagyon hiányoltam, és a hétvégi megfázás miatt pláne örültem neki), a zöldségek voltak kicsit az általam megszokottól különbözőek. A legnagyobb különbséget a menzás levesekhez képest pedig az jelentette, hogy bizony marhahús volt benne, nem a mócsingos fajtából. Igazán jó indítás volt a héthez (az egy másik dolog, hogy kellettek is a pozitív élmények).

A másik nagy kedvencem az Avokádós csirke volt:
Első ránézésre nem mutat sokat magából, de elárulom mellé, hogy a csirkemell puha volt, tényleg szétomlott a szánkban, és hozzá a szósz, valami elképesztő. Az egész, ami a tálcán van 2,55€. A salátára csomóféle öntet közül lehet választani, a desszerteknél pedig a pudingok, krémek, és a friss gyümölcsök, kompótok dominálnak. Mondjuk valamelyik nap Müller Milchreis-ek közül lehetett válogatni...még mindig a fahéjas a kedvencem :).

Aztán volt egy kevésbé bizalomgerjesztő, de annál laktatóbb nap is:
Nem tűnik soknak, de alig bírtam vele. pedig én csak egy adag zöldbabot ettem hozzá köretnek. Fasírt szerű korongok, sajttal és zöldséggel megbolondítva, egy simább lecsós mártással.

Valamelyik nap ráakadtam egy fagyizóra is, amit már nagyon hiányoltam, így a kevésbé napsütötte időjárás ellenére is egyértelmű volt a döntés a két gombóc mellett:
(Igen, ez két gombóc, csak nem a magyar kicentizett, a kanalat többszörösen lehúzogatós módszerrel került a tölcsérbe :))

Azt hiszem elmondható, hogy az evés és a finom ételek nagy szerepet töltenek be az életemben, hiszen erre a postra nem sajnáltam az időt, hogy képekkel egészítsem ki azonnal :P

És még nincs vége az evéssel kapcsolatos élményeknek. Miután készpénzhez jutottam, és a bevásárlás is aktuális volt, kifosztottam a LIDL-t. Egyrészről az élelmiszer részleget (250g-os Ritter Sport 1,49€, ezt otthagyni felért volna egy harakirivel), és itt nincs különbség árban az egész mogyorós és egyéb ízesítések között szóval hmm, feltöltöttem a készleteket egy időre...(nagyobban nem merem :P):
Mindemellett feltöltöttem a hűtőt, frissen sült Cibatát sikerült vennem, és vacsorára gombalevest, és gombás, paradicsomszószos tésztát rittyentettem. Erről nincs kép, de már nincs sok belőle ;)

Szóval ilyenek erre felé az étkezési szokásaim =).

Annyiban már most rutin van, hogy a napok ugyanúgy követik egymást, de ez nem rajtam, rajtunk múlik, a többi dologban meg még kevésbé van rendszer.

Az biztos minden nap, hogy menza és németóra, hogy délelőtt kivel vagyok élénk levelezésben, vagy melyik irodát látogatom meg, teljesen ad hoc alakul. Mert van egy otthoni tárgyfelvétel, van egy itteni tárgyfelvétel, és sem a Neptun, sem a KLIPS nem egy tökéletesen működő rendszer. Bár előbbi esetében inkább az egyéb adminisztrációk és random megjelenő szabályok okoznak nehézséget. Nevezetesen, hogy melyik tárgyat vegyük, illetve ne vegyük fel. Én ezt még megfejeltem egy passzíváltatással is, hogy teljes legyen az öröm. Ezért itt is még egyszer és nagyon megköszönöm Andinak a lótás-futásokat otthon, mert nélküle nem sikerült volna :) 

Másik, a héten burjánzó kedvencem, hogy a 9-én elutalt €-ok nem bírnak megérkezni a magyar devizaszámlámról a német számlámra. Nagyon nem tetszetős a dolog, mert a készpénzem korlátos, és most már azt sem tudom megtenni, hogy a magyar kártyámmal sok tranzakciós ktg-el felveszem. (Szerencsére a pénztelenségemet szüleim orvosolták, de a pénz még mindig nem érkezett meg, szóval holnap szorul a hurok a magyar banknál, ha 19-én sem tapasztalok pénzt a német kártyán...). Az, hogy mindemellett nem érkezett meg a német kártyámhoz a PIN-kód semmiség, amíg nincs rajta pénz tulajdonképen minek (természetesen a bankban próbáltak nyugtatni azzal, hogy ők mindent kipostáztak, mondtam, hogy én meg nem kaptam meg, patt helyzet). Szóval oda meg én megyek hisztizni holnap, ha nincs változás.

Most így ebben a postban összefoglaltam az összes rossz dolgot, ami történt velem eddig. Az idegeskedést, és bizonytalanság elviselését egy üveg nutella bánta, de határozottan jó gyógyszernek bizonyult. Meg arra kondicionáltam magam, hogy a hétvégére tegyem le ezeket a gondokat, úgyse tudok mit kezdeni velük.

Úgyhogy most vissza az Erasmus diákok boldog életébe.

Szóval Bonn, a volt Nyugat-Németország fővárosa.

A szombati napsütéshez képest a vasárnap borultsággal köszöntött ránk, majd mire a találkozási pontra értünk bőven zuhogott az eső.

Hát nem ideális városnézős idő az biztos, de kitartottunk. A vonatjegynél úgy alakult, hogy a beszélgetések miatt elszakadtam a magyaroktól és a már korábban említett francia-spanyol lánnyal, most  már tudom, hogy Xildával, az ecuadori Paulával, és a halkszavú mexikói Isabellel vettem közösen jegyet. Mivel így összekötött minket a vonatozás, a nyugis séta helyett gyorsan ebédelős és metrózós program alatt nem veszítettük el egymást.

A Haus der Gesichtében is egy idegenvezető bácsival voltunk. Őszintén szóval, már voltam itt korábbi kölni "kiruccanásaim" során, így nagyjából tudtam mire számítsak. Viszont a vezető bácsink nem volt jó, nekem az angolja se feküdt, így inkább majd valamelyik vendégemmel térek vissza, hogy alaposabban felderítsem a kiállítást. Mivel a belépő ingyenes, szerintem az időből érdemes áldozni rá. A történelem egyik érdekes része, hogy hogy lehet egy országot, sőt egy várost ilyen szinten megfelezni, és ez mennyire más fejlődést eredményez. Ráadásul az újraegyesítéshez némi közünk is van, szóval majd legközelebb.

Sajnos a múzeumban töltött idő alatt sem javult számottevően az időjárás, ezért csak a mi kis csapatunk vállalkozott arra, hogy igenis megnézi magának a várost. Szerintem megéri, igazi szellemvárosnak tűnt, alig voltak az utcákon, viszont gyönyörűek a házak, vannak régi épületek. Ezek az okai annak, hogy Bonn lett a főváros Köln helyett, mivel a Dóm városát sokkal súlyosabban érintették a bombázások.

Úgyhogy spanyol anyanyelvű társaimmal bóklásztunk, magunkhoz vetünk védőital gyanánt egy forró csokit, láttuk Beethoven szülőházát, és párat fotóztunk is. (Ismételten elnézést az elégedetlenkedőktől, egy komolyabb fénykép válogatás mindenki számára elérhető itt)

A végére már nagyon sokmindent kiveséztünk, például az összes felsőoktatási rendszert, sőt sokszor spanyolul szóltak hozzám, amire néha igen meggyőzően bólogattam, mert a nemzetközi szavakból, meg a gesztusokból összeraktam miről beszélnek :).

Az este ezután nyugisan telt és csak bízni tudtam benne, hogy nem sikerült megfázni (de sikerült :( (a szerk.))