Mivel erőteljes elmaradásban voltam, elég sok minden már előrejelzésre került. :)

Szóval rám köszöntött a péntek, amikor is bevásárlás volt a délelőtti program, ezt megbolondítottam annyival, hogy felkészültem a szombati kolis bulinkra is. Visszafelé egészen barátságtalan idő volt, így megfordult a fejemben, hogy az Aachen dolgot nem kéne erőltetni. Aztán belém bújt a kisördög, és azt mondtam csak azért is. Gondoltam, ha már így alakult elmegyek jelentkezni az ESN-es (Erasmus Student Networtk) Heidelber és Berlin túrákra. Mivel óriás sor fogadott az irodánál úgy döntöttem ezt későbbre halasztom, és a Hauptbahnhof felé vettem az irányt. Mivel a bekalkulált puffer idők ilyentén a nyakamba szakadtak kényelmesen megebédeltem az anyuékkal kipróbált Nußhornt. Még mindig finom volt, és jól el is töltöttem vele az időt a vonatindulásig. A plána a dologban az volt, hogy az utasvárót pont aznap zárták be (azért előtte voltak kedves kalauznak álcázott emberkék, akik ilyen mobil jegy automatákkal segítettek az eltévedt lelkeken, dehát nekem a hiper-szuper diákommal nem kellett ilyen dőreségekkel foglalkoznom :))

Eljött az indulás pillanata, még mindig nem bántam, hogy nem németórán ülök, és nézem a Good bye, Lenint! németül :). viszont volt egy csomó ötletes Rittersport plakát és egyéb marketing eszközök a kedvencem a lépcsős volt. Aztán begördült a vonat is, és megint olyanban volt részem, amit eddig csak kívülről láttam, emeletes vonattal utaztam! Nem volt kérdés, hogy a felső szintet választom, vicces volt mikor az arcok kiröhögtek mikor fotóztam. sajnálom Keletről jöttem nekem ez látványosság. Menet közben a tájat figyeltem, így a magammal hozott könyv elmondhatta magáról, hogy megjárta Aachent :).

Megérkezés után felvettem a megfigyelő várakozó pozíciót. És egyre elkeseredettebben láttam, hogy zuhog az eső, de megállíthatatlanul. Félig már lemondtam a dologról, de úgy voltam vele legalább a szervező emberkét megvárom, hátha. Kitartásomat siker koronázta, nagyjából időben felismerhetően kezdett kialakulni egy banda, amihez csatlakoztam. Utána még szállingozó embereket vártunk. Közben megismerkedtem a törökökkel, akik közül soknak az első találkozása volt magyar emberrel. Picit fura volt hallani, mert óhatatlanul megfordult a fejemben, hogy most akkor, hogy kell viselkedni (tudom hülye civilizációs betegség :P), azért nem spiláztam túl a dolgot.

Mire ténylegesen elindultunk elállt az eső =), az első 20 perc után elvesztettünk egy nagyobb spanyol csapatot...A szervező srác, mint kiderült török, 6 éve él itt, és nagyjából 4 éve szervez túrákat (mivel aacheni ez a beetető túrája, mert ezen ingyen lehet résztvenni, nem ezt nem így mondta, de ez volt a lényege), de ne várjuk tőle, hogy a komoly helytörténeti dolgokkal szórakoztat minket. A séta alatt a nap is kibújt a felhők közül, persze azért melegem nem lett tőle, de sokkal barátságosabb volt így sétálni. Menet közben egy szlovén srác Peter csatlakozott hozzám, akivel, mivel gyakorolni akart németül beszélgettünk. Plusz néha becsatlakozott a szlovák lány is. Furcsa volt, mert a srác, amikor meg tudta, hogy szlovák és magyar vagyunk kapásból azt kérdezte, hogy mi nem utáljuk-e egymást? Mondtam, hogy én nekem semmi bajom a szlovákokkal, a lánnyal meg most találkoztam először nem sok okot szolgáltatott utálatra. Ja és miért beszélek ismerkedésről, hát csak azért, mert Kölnből én érkeztem egyedül,  a törökök Düsseldorfból, a többiek Dortmundból jöttek.

Megnézegettük a várost, a szép épületeket, hogy az ottani dóm kertjébe, egy Szent István szobrot rejtettek, mindenhol lovak vannak, és érdekes szobrok. A túra végén még egy kilátóba is felmásztunk (elképesztő, hogy ez menyire megviselte a társaság nagy részét, egy nagyon enyhén emelkedő szerpentint kell elképzelni...). Mindezek mellett, vagy ellenére az, hogy nem tetszik a város, pontosabban nagyon szép dolgok vannak benne, de nem laknék itt például szívesen. Azért mindenkinek a saját megítélésére bízom a dolgot: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2052864522236.2099688.1263212533&type=1&l=7c3e03f01c

A sétától eléggé kifáradtunk és megéheztünk, így hova máshova, mint egy török étterembe tértünk be. Itt aztán kaptunk kérdőívet értékelő lapot, meg még a kutyám szemszínét is megadhattam volna. A minimális kitöltés után enyém maradt a toll :) Az adminisztráció után rendeltünk, én inkább a Currywurstra szavaztam, és jó választás volt, mert egy igen méretes példányt kaptam, jó sok krumplival és salátával. Közben a törökök végig ették a török menüt, és nem győztek örömködni a török teának, amit Düsseldorfban nem találnak sehol. Megismertem az aila nevű dolgot, ami joghurt vízzel felöntve és ezt isszák, és a török pizzát, ami annyira jól nézett ki, hogy meg kell kóstolnom valamikor :).

Végül, mivel a múlt hétvége nem múlt el nyomtalanul, meg egyébként is másnap a mi kolis bulink volt, nem folytattam a városnézést, hanem a török bandával a vasút felé irányítottuk magunkat. Láttunk egy vállalhatatlan barkójú bácsit, majd szép lassan a török helyett angolul kezdtünk beszélni, néhány német szóval vegyítve. Meg kedveltem őket nagyon, nyitottak, mosolygósak, és ez valahogy kölcsönös lehetett, mert búcsúzáskor csokit kaptam tőlük, mert ez így szokás (ti.: ha vendéget fogadnak nem eresztik üres kézzel, jelen helyzetben egyedüli nem törökként ők fogadtak engem, így a szokás érvénybe lépett) :)

Azóta facebook bejelölés, üzenet váltások, minden volt. Megígértették velem, hogy találkozunk Düsseldorfban, úgy voltam vele, ám legyen :)

Visszafelé külön vonattal mentünk, én megint kiélvezhettem az emeletes vonatot, és a tájat. Vigyorogva szálltam le a vonatról, jó kis nap volt. De este még jött a dilemma, hogy is legyen ez az Amszterdam dolog, órarendek buszok, és minden függvényében.

Másnap összefutottam hosszú idő után Andreoval, kiderült, hogy a rákövetkező  héten van a szakdoga leadási határideje, de a gépe meg megmakacsolta magát. Nem volt feldobva mondjuk ki. Délelőtt Andival vitattuk meg az élet nagy kérdéseit, és ezúton is még egyszer hála és köszönet neki, hogy az otthoni papírozásomat elintézte :)

Ebédre megvalósítottuk a tervezett paprikás krumplit, amit aztán napokig ettünk. erre rá kellett pihenni, na meg az estére is. Viszont 8tól indult hivatalosan a buli. Mi kb akkor nyitottuk ki a helyet. Persze ebből semmi probléma nem volt, úgy igazán fél11 után volt nagyon jó hangulat, a megszállott fiúcskák addigra ölre mentek a dj-skedésért, és az embereket se kellett biztatni, hogy táncoljanak (komolyan mondom az elején úgy éreztem magam, mint az előző TT-ben, amikor a FEB tolta be rendszeresen a party szekeret ;) nem kolisok kedvéért a TT a Téli Tábor fedőneve,  a FEB pedig a Felvételi Bizottság, aminek keretében igen sok időt és energiát áldoztam a koli oltárán, egy fantasztikus csapattal karöltve =)) furcsa volt, hogy rövid időre mindig megjelentek radom emberek, akikről nem tudtuk, kik, honnan jöttek, kit ismernek, de velük sem volt para. Őszintén szólva fogalmam sincs mikor mentem el aludni, de akkor még javában zajlott az élet.

Másnap a takarításra sikerült összekapnom magam, bár az egy felmosó egy söprű felszereléssel nem volt nagy a hatékonyság, de a szemét eltüntetésben jeleskedtem. A nap hátra levő részében a paprikás krumpli evészet mellett a rengeteg kedves aranyos e-mailre válaszoltam, amik az utóbbi időben igen megszaporodtak. Majd estére még "becsúszott" egy chat Endivel, így most már Jönköpinggel is frissült a tudásom :)