A hét eddigi része esemény dús volt, de semmi extrára nem kell gondolni, ami külön bejegyzést érdemel :) Viszont a hétvégén kicsit össze akarom kapni magam a német tesztre, és mivel a tanulás előtt minden mást elszoktam végezni, gondoltam kicselezem magam, és egy részt már most felfedek. Ehhez hozzájárult, hogy ma már Sabine volt, és valami miatt úgy érezte nem kell nekünk házit adni ;) (Na nem mintha eddig a házi csinálás töltötte volna ki az estéimet :P)

Szóval a hétfő igazi német gyakorlós nap volt. Reggel a karbantartó bácsival indítottam a konyhában, aki felvilágosított, hogy a sütőt nem azért nem javítják meg, mert reménytelen, hanem mert vállalhatatlanul mocskos, viszont, ha ezt a problémát orvosoljuk lesz működő sütő. Nekem tetszett a deal, úgyhogy írtam kis papírt, hogy ha estére lesz pucolószer kiganézom a sütőt. Nem lett, csak szerdán újabb csinos papír, még több szerintük takarítani való dologgal. No mindegy.

Aztán már csak hobbyból, meg mert a Magyarországról utalt €-im még mindig az éterben keveregtek, ráadásul nem jött meg a német PIN kódom elmentem a bankba. A srác már ismerősként üdvözölt (juhú, milyen ügyfél barátak:S), majd laza negyedórás ping-pongozás után, 3 munkatárs bevonásával kibújt a szög a zsákból. Nem én, nem az OTP, hanem bizony ők hibáztak. Jelzem mindez volt hétfőn, elvileg a szemem láttára utalták a pénzt, csütörtök estére "már" a számlán volt. Hogy én egy fillért nem utalok többet ha nem muszáj az is hót ziher! Mellékesen újra küldték a kártyám és a PIN-t, ami azért csak-csak nincs még itt. Szóval a német precizitás a bankrendszerűkben nem mutatkozott meg, de alapvetően elégedetten távoztam, mert volt reményem, hogy az ellenőrzésem alá kerül újra a pénzem.

Mindezek után ha már így belejöttem elmentem a nemzetközi irodába, hogy tessék mondani van ez a KLIPS, de nekem kell vele valamit kezdeni? Mert nem igazán hagyja. Cáit nagyon kedves volt, minden tárgyamat töviről hegyire átbugászta, és kiderült, hogy biza egyiknek sincs köze a KLIPS-hez, majd első héten szépen bemegyek mindenre, az lesz a regisztráció, akkor kapom meg a tananyagokhoz szükséges jelszavakat. Ennek igazán örültem :)

Miután még volt időm ebédig elmentem a könyvtárba, hogy meglessem hátha történt valami érdekes a világban, vagy a hálóján. Botor módon egy üveg üdítőt pont a beengedő bácsi előtt bontottam meg, aki azonnal lepakoltatta velem a táskát, mert a könyvek közé csak nem képzelem, hogy folyadékot viszek. Mondom rendben jobb a békesség, de amikor belépve az olvasó terembe másfél literes palackok erdeje fogadott az asztalokon akkor már nem voltam olyan nyugodt...

Azért az ebéd sok mindenért kárpótolt, viszont a németórák a héten Frau Berieffel kritikán aluliak voltak. Várom a félidős tesztet, mint a messiást. Most már van olyan, hogy nem engedi a jobbakat megszólalni...Ja és azt még nem is meséltem, hogy nem táblára írnak, hanem folyamatos az írásvetítőzés. Elég jó találmány, bár eddigi tanulmányaim alatt csak fóliákkal láttam használni, most meg körmöl rá a néni bőszen. És, hogy miért tud tömény unalom lenni? Mert egyik órán csinálunk hallás utáni értést (Hörverstehen) megoldjuk (jó hosszan), majd rákövetkező órán a kinyomtatott szöveg alapján újra átbeszéljük. Hát ezért, alaposság van :)

Hogy valamivel jutalmazzam magam újabb adag képeslapot szereztem ennek örömére kicsit sétálgattam a belvárosban (hétvégén lesznek képek ígérem). Remélem az érintettek megkapták azóta. Ja és azt nem szabad elfelejteni, hogy este Zozóval egy szuper skype-ot bonyolítottunk le, meséltünk sok mindent és én még a szobáját is megnézhettem :)