Hát az úgy volt, hogy véget értek a megpróbáltatások, visszatért az élet egy nyugodtabb kerékvágásba. Ezzel egyidejűleg megszületett a dilemma megoldása, és az a vége, hogy nem maradok. Tavasztól visszatérek, újra corvinusos diák leszek, amíg hagyják, meg persze kolis, szakkolis :)

(Bármikor megunod kedves olvasó, ugorj a végére, ott fényképekhez vezető linkeket találsz (a szerk.);))

Aztán mire idáig jutottam, már hipp-hopp hétvége volt, és azt vettem észre, hogy Esztert keresem a nem is olyan kicsi Hauptbahnhofon. Meglett, és volt nagy öröm, mert végre kiűzte belőlem az egész héten először igazán kialakuló, majd fokozódó honvágy, rossz idő miatti kedvetlenség, és a hirtelen nem is tudom mit kéne csinálnom érzést.

Szóval nagy találkozás, Eszternél mint rendes turistánál hátizsák, ami relatíve könnyű, tehát szürkületben irány a város. Első lépés Dóm, második a Dóm melletti karácsonyi vásár, itt már ekkor sem voltak kevesen. Aztán pici Rajna-part, sok csacsogás, újabb vásárok. Egy közbeékelés, helyreigazítás, Kölnben nem 3, hanem rögtön 7, azaz hét darab karácsonyi vásár található (voltam mindegyikben, de ahogy a német tanárnő néni [direkt;)] mondta, aki egyet látott, ismeri az összeset, így nem sajnálom, hogy nem láttam a bonnit, vagy a siegburgit, ami állítólag középkori).

Péntek és este révén a Csokimúzeum környékén nem voltak sokan, így minden árus valamivel csalogatott minket, mi meg hagytuk magunkat, és persze közben be nem állt a szánk :) Sajnos a csacsik aznap elbújtak, a hétvége többi részében, meg a térdig, illetve derékig érő generáció bitorolta a csacsi simogatás szempontjából stratégiai fontosságú helyeket.
Végül itt tört meg a jég forralt bort tekintve, de bögre helyett egyéb emlékekkel gazdagítottuk csak magunkat, illetve láttunk Glühbiert (forraltból csapolva, felhabosítva, úgy néz ki, mint valami boszorkány főzet, főleg a kehellyel, amiben adják), és kinéztük magunknak a Feuerzangent, vagy valami hasonlót. Ez szintén forralt bor, csak van a fülén (már a bögrének) egy fém izé (szakszó!), amire rátesznek egy cukor darabot, meglocsolják alkohollal és jól meggyújtják, a fincsi olvasztott cukor meg megy a borba. És akkor a gombáról nem is beszéltem, na meg arról sem, hogy véletlenül szórólapra bukkantam, mi szerint következő hétfőn Esterházy Péter fog felolvasni az Universität zu Köln-ön.

Úgyhogy visszatérve a koliba elkezdtünk terveket szőni, hogy honnan és mi fogunk beszerezni, karácsony és szuvenír címszó alatt. Az este folytatásában terítékre került a német vacsora (wurst, sörrel leöblítve), ezután Eszter táskájából számtalan csoda dolog került elő (montázs, amit még sose kaptam, kedves üzenetekkel, Mikulás csomag túró rudival tudbózva, és csodaméz virágporral). Mindezek után fogtuk magunkat és megnéztük, hogy mi fán terem a már harmadjára magyarok által megrendezésre kerülő Party in Rodenkirchen. Menet közben meghívtuk Bo-t, majd "belevetettük" magunkat a party-ba...hát senki nem volt nagyon szomjas, én örültem a rég nem látott arcoknak, bár a legtöbbjük nem emlékezett, hogy találkoztunk aznap, így aránylag záros határidővel leléptünk a később érkező Bo-val egyetemben, mivel amúgy is voltak terveink másnapra.

Az időjárás megint kedvezett nekünk, és annak ellenére, hogy szombat volt Eszter sem hagyta ki a menzát, bár a megszokottól eltérően egyikünk sem volt hanyat esve a menütől. Nem részletezem mi mindent láttunk, mert a lényeg annyi, hogy jó volt, hogy egy hónap után újra rég nem látott kedves ismerőssel róhattam a most már ismerős utcákat. Viszont így újra rá lehetett mindenre csodálkozni, és milliónyi már idekötődő emlékkel is nosztalgiázni. Tartalmas napunkat a fenn említett égetett cukros forralt bor és egy adag inkább méreg drága gomba mellett zártuk kültéren. Utána még megnéztük az óriás Noé-bárkáját, fizetős lévén elég tangenciálisan (a hollandok építettek egy óriás bárkát mindenféle nem élő állattal, amikről sok mindent meg lehet tudni és közben mozognak és hangokat adnak ki, és ezzel járják a folyó vizek menti városokat).

A koliba visszatérve még könnyű vacsi, szendvics készítés és felkészülés Dortmundra.
Igen korai kelés, vonaton bóbiskolás, majd megérkezés az elsőre jellegtelen városba. Reptér, még beszélgetés, majdnem sírás, búcsúzkodás. Majd a terveknek megfelelően felderítettem, hogyan jutok el a csoda bérletemmel ingyen a város központba. Először egy külvárosi részen szálltam le, nagyon nyugis, elég hideg, nagyon vasárnap reggeli időben. Itt sikerült újra mosolyogni, és visszagondolni a sűrű hétvégére, fotózgatni, ismét villamosra szállni, és megérkezni tényleg Dortmundba.

Nem tudom kinek mi az első, ami eszébe jut a városról, nekem a foci csapat, és az internetből se sikerült sokkal többet kicsikarni. Pedig egészen aranyos belvárosa van, sok evangélikus templommal, az egyikben még egy zenekari próbába is belehallgathattam. Elmaradhatatlan karácsonyi vásár, és műanyag orrszarvúk. Kb olyanok, mint nálunk a tehenek voltak egy időben. Egységes méret a város különböző pontjain, tarkábbnál tarkább mintákkal, hol reklám hordozóként, hol műtárgyként funkcionálva.

Aztán dél környékén kinéztem egy szimpatikus vonatot, mondván meglátogatom az Aachenben megismert török haverokat Düsseldorfba, ha már útba esik. Ez nem jött össze azóta se tudok róluk, de annyira nem bánkódom, mert elég fáradt voltam addigra. Viszont így lehetőségem nyílt, hogy rápihenjek az estére, és elfogadjam Bo ajánlatát. Ennek az volt a lényege, hogy ingyenes jazz koncertre mentünk a haverjaival. Nem is kell mondanom, hogy a 2 spanyol és 2 brazil csávónak be nem állt a szája, folyton hülyéskedtek, és mindehhez tegyük hozzá, hogy mind valamilyen módon művészek, designernek tanulnak (rajzoló, programozó, zenész, szóval abszolút mix).
Ez volt advent 3. hétvégéje.

Aztán ahogy említettem hétfőn volt Esterházy Péter felolvasása. Az apropó mindehhez, hogy őt választotta az itteni egyetem Bölcsész tanszéke a Literator 2011 posztra. Nem részletezem, felemelő élmény volt. Ekkor született az a fb posztom, hogy:
...kívánom mindenkinek azt az érzést, amikor meghatódva mondja ki "Magyarország".
Nekem ma jött el. /Literator 2011; Esterházy Péter ("Ich bin nicht ein Literator, ich bin ein Textor...")/ =)
Egyrészt rajongóvá váltam (El fogom olvasni az össze lakásban fellelhető művét, amit eddig nem tettem, előbb-utóbb), másrészt dedikáltattam, harmadrészt meghatódtam és feltöltődtem.

Azt hiszem ezek mostanáig a legfontosabb mozzanatok, amiről be akartam számolni.

Sajnálom, hogy nem tartom a kronológiát, és Hollandiáról még mindig csak címszavak vannak, de hétvégén sztrájkolt az agyam. A hátizsákok összepakolásán és az emlékek válogatásán túl semmi nem tudott lekötni. A tanulni valóimra is alig tudok rendesen koncentrálni, így a bősz elhatározásból, hogy előre dolgozok nem lett semmi, eddig blogot írni se volt kedvem, filmekkel és sorozatokkal kötöttem le magam, főztem, és figyeltem, hogy mikor esik a hó. Mindemellett voltam 2 bulin is, mert sokan nem térnek vissza Karácsony után, így némi üröm is vegyül a kialakult derűbe. Ehhez kapcsolódik, hogy Bo-val előkarácsonyoztunk, sütöttem palacsintát, meséltünk a Karácsonyokról, meg mindenféléről, olyan volt, mint mindig, és mégsem...

Szerintem most megint ráéreztem az írás ízére, amikor már nem lesz kedvem tanulni biztos ezzel fogom helyettesíteni, mert hogy január első hetében 2 corvinusos vizsga figyel. Közben meg szerzek magamnak szakszeminárium vezetőt :).
Most viszont visszasüppedek a nagyon is kellemes várakozásba, számolom, hogy kikkel fogok találkozni, mikor merre meddig leszek, és kíváncsi vagyok kinek mennyire sikerült megtalálni az ízlését.

Címkék: Honvágy, búcsúzás, család, barátok, Karácsony, sziszveszter, vizsgák, jó, hogy még visszajöhetek, csomagolás, nosztalgia, mindennap valami érdekes/izgalmas/felemelő/megmosolyogtató, de legfőképp elraktározandó!

Fényképek a múltból:
Ancsa látogatás (Maastricht):
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2276567594673.2104764.1263212533&type=1&l=bb8bbf9420

Máté látogatás (Koblenz):
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2331812135752.2105731.1263212533&type=1&l=9c47c8eac0

Berlin Exkursion:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2266680267496.2104601.1263212533&type=1&l=6d4f13d3c6

 

 

Szerző: nadra  2011.12.20. 23:12 2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vivacolonia.blog.hu/api/trackback/id/tr643479545

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

FEszter 2011.12.22. 14:53:41

<3<3<3<3
Szólj, ha szeretnél egy Eszterházyt de nincs meg, a Marci elég nagy rajongó.
:-*

FEszter 2011.12.22. 14:54:35

<3<3<3
Szólj, ha szeretnél elolvasni egy Eszterházyt de nincs meg, a Marci elég nagy rajongó.
süti beállítások módosítása