Annyiban már most rutin van, hogy a napok ugyanúgy követik egymást, de ez nem rajtam, rajtunk múlik, a többi dologban meg még kevésbé van rendszer.

Az biztos minden nap, hogy menza és németóra, hogy délelőtt kivel vagyok élénk levelezésben, vagy melyik irodát látogatom meg, teljesen ad hoc alakul. Mert van egy otthoni tárgyfelvétel, van egy itteni tárgyfelvétel, és sem a Neptun, sem a KLIPS nem egy tökéletesen működő rendszer. Bár előbbi esetében inkább az egyéb adminisztrációk és random megjelenő szabályok okoznak nehézséget. Nevezetesen, hogy melyik tárgyat vegyük, illetve ne vegyük fel. Én ezt még megfejeltem egy passzíváltatással is, hogy teljes legyen az öröm. Ezért itt is még egyszer és nagyon megköszönöm Andinak a lótás-futásokat otthon, mert nélküle nem sikerült volna :) 

Másik, a héten burjánzó kedvencem, hogy a 9-én elutalt €-ok nem bírnak megérkezni a magyar devizaszámlámról a német számlámra. Nagyon nem tetszetős a dolog, mert a készpénzem korlátos, és most már azt sem tudom megtenni, hogy a magyar kártyámmal sok tranzakciós ktg-el felveszem. (Szerencsére a pénztelenségemet szüleim orvosolták, de a pénz még mindig nem érkezett meg, szóval holnap szorul a hurok a magyar banknál, ha 19-én sem tapasztalok pénzt a német kártyán...). Az, hogy mindemellett nem érkezett meg a német kártyámhoz a PIN-kód semmiség, amíg nincs rajta pénz tulajdonképen minek (természetesen a bankban próbáltak nyugtatni azzal, hogy ők mindent kipostáztak, mondtam, hogy én meg nem kaptam meg, patt helyzet). Szóval oda meg én megyek hisztizni holnap, ha nincs változás.

Most így ebben a postban összefoglaltam az összes rossz dolgot, ami történt velem eddig. Az idegeskedést, és bizonytalanság elviselését egy üveg nutella bánta, de határozottan jó gyógyszernek bizonyult. Meg arra kondicionáltam magam, hogy a hétvégére tegyem le ezeket a gondokat, úgyse tudok mit kezdeni velük.

Úgyhogy most vissza az Erasmus diákok boldog életébe.