Első sorban elnézést a kedves olvasóktól, mert állítólag vannak páran, hogy ilyen hosszú ideje várakoztatom őket. Bár eddig reklamálni, még senki nem reklamált :P
Szóval, ott tartottam, hogy jól kitakarítottuk a konyhát, és ennek eredményeképp van működőképes sütőnk, bár még használatba nem vettem.
A szüleim érkezéséig folyamatosan melegedett az idő, így a reggeli napozás, amikor tehettem meg volt. Ezen felbuzdulva gondoltam jó ötlet a kolihoz a belvárostól lényegesen közelebb eső görkori parkba elmenni bandázni. Szerencsére többen gondoltuk így, viszont a hideggel nem számoltunk. Ennek ellenére sokan összegyűltünk, és dumálgattunk, Lo (brazil lány) rengeteg mindent mesélt a kínai tanulmányairól, hogy mitől fél (sztem mindentől), és a brazil grammról...Átfagyva, de jó kedvűen U-bahnoztunk vissza.
Aztán felfedeztem egy olyat, hogy vasárnaponként bizonyos városrészekben nyitva vannak boltok, és kedvezmények is vannak. Viszont Dellbrückben Herbstfest volt, így ott már szombaton is tartott a dolog. Nosza villamosra ültem, és keresztül utaztam a városon, át a Rajnán. Láttam az állatkertet és a botanikuskertet is, így már tudtam, hogy hova lehet hozni a szüleimet. Utána pedig egy hídon mentünk át. Képzeljétek majdnem olyan, mint a 4-6 a Margit-hídon, mert van sziget, meg látszik a város a Dómmal. Szóval tetszett nagyon, majd a szigetet mindenképp szeretném közelebbről is meglesni, mert vezet rá gyaloghíd :)
A célhoz közeledve egyre nőtt a népsűrűség a járművön, úgyhogy sejtettem, hogy jó helyen járok. Megérkezve egész nagy tömeg fogadott, jól megnéztem mindent, és nagyon finomakat ettem. A legmeglepőbb a vattacukor volt, amit árulnak vödrös és zacskós formában is, de én a klasszikust választottam. És itt még vattacukorból is 3 féle méret van. Már nem voltam olyan bevállalós így csak a közepeset választottam, de olyat tapasztaltam, amit még soha, majdnem nem tudtam megenni egy vattacukrot! Itt valahogy sokkal töményebb az anyaga, de nagyon finom volt =) A kirakodás mellett mindenféle színpadok voltak, engem mégis a mini színpadon latinos-pörgős zenét játszó páros, és a hegedűs bábbal bűvészkedők kötöttek le. Mindemellett rá kellett jönnöm, hogy a ruházkodás nem lesz a fő tevékenységem itt. Levezetésnek a megállóban volt egy hajléktalan szerű figura, aki egy söröskupakkal mindenféle mutatványokra bírta rá a kutyáját. Szomorú volt látni, pedig nagyon ügyes volt. A másik fura tanulmány a kispolgári család volt. Látszott, hogy jöttek a tanévkezdésre bevásárolni, de mindemellett baromi haszontalannak tűnő dolgokat is cipeltek. Nehéz lenne megmondani miért voltak furcsák, de határozottan azok voltak.
A vasárnap a közelgő német teszt miatt szótárazással és tanulgatással telt. Délután újabb lakóba botlottam a marokkói Mohamedbe, aki azóta el is költözött egy másik épületbe, ő szintén 5 éve van itt. Nem lettünk nagy haverok, de meg akart kínálni a házi készítésű olívájával (óriásiak voltak, de nem túl bizalomgerjesztőek, főleg egy 5 literes befőttesüvegben...). Aztán ha már így belejöttem vasárnap délután megnéztem, hogy itt Rodenkirchenben mit tud ez a Sonntagsmarkt dolog. Megint sétáltam egy jót, vettem két könyvet 2€-ért (csak kis könnyű regénykék). Összességében megint jól feltöltődtem a hétre, de már nagyon vártam a szüleimet.
