Az elmúlt hét beszámolói inkább tematikusra, mint kronologikusra sikeredtek, remélem a kedves olvasók nem haragszanak ezért :)

A héten első alkalommal látogattam/tuk meg a Flanagans nevű helyet, a név hasonlóság mellett tényleg olyan, mint a Morissons. akárki kérdezte, hogy hol voltam bulizni csak leygintett, hogy áh persze az a cserediákos hely :). További hasonlóság, hogy 9ig ingyenes a belépés, és itteni viszonyok között olcsó a sör és a tequlia (2dl 1€ és 2cl 1€).

Mivel kedden majd 6ig okosítottak minket németen és korai belépőt terveztünk erőt vett rajtam a volt ráday-kolis, és nem ingáztam oda-vissza, hanem Zolihoz felkéredzkedtem a toronyházba. Megint élveztem a kilátást , felfedeztem, hogy majdnem ellát a Grüngürtelig. Aztán az estére is fel kellett készülni valami vacsora félével, így meglettem vendégelve házi kolbásszal. Emellett eldumáltuk az időt, lefirkantottam a házimat, és kinéztük, hogy mikor találkozunk a többiekkel, meg az éjszaka hazafelé tartó járatok menetrendjét.

A Dómnál volt a magyarok gyülekezete, ekkor elég sok punk gyermek volt errefelé, akik az alkoholtól már begőzölve kiáltoztak. Megtaláltuk a helyet, simán lejutottunk. Volt már néhány ismerős arc így hozzájuk csapódtunk. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a pincér ki jött felvenni a rendeléseket, és személyes kedvencem az elkerített dohányzó rész, nagyon tetszik, hogy itt a bulikból nem megfüstölődve ér haza az ember. A laza beszélgetős estét egy mozdulattal bulizósra alakították, mert felnyomták a hangerőt. Így az elején mérsékelt lelkesedéssel fogtunk a táncolásba. Ezzel egy időben kezdődött a hering feeling. A zene főleg r'n'b volt, néhány elengedhetetlen party zene, és német "slágerek" vegyesen. Összességében jól éreztem magam, bár a nyomakodás nem tetszett, meg a zenétől sem voltam elájulva (vagy keveset ittam hozzá?), de pár számnál kifejezetten sikerült jót tombolászni. Készült pár fotó is: 

Az első képen balról jobbra: Anikó, (én,) Zoli, Dana.

A másodikon Roberto (MEX), Alexia (B), Martin (CZ), délk-koreai srác, Lo (BRA).

A harmadik kép: Ricardo (BRA), Beki (H), Chris (USA).

Végül de nem utolsó sorban: Gage (USA), francia lány és újra Lo.

A bulinak az utolsó U-bahn vetett véget, nekem pont elég volt :)

Aztán szerdán szünet, majd csütörtökön találkoztam a végre hazatérő buddy-mal, aki Kaan névre hallgat és mint később kiderült Bekinek is ő a buddy-ja. Én gondoltam adok neki egy esélyt, hogy találkozzunk, ráadásul nagyon kedvesen invitált salsazni (amit én mérsékelten tudok...értsd, ha sziszes buliban vezetnek a srácok, akkor nagyjából lekövetem :)).

Viszont a németem és az önbizalom szempontjából jó volt a találkozás, mert előtte e-maileztünk, telefonáltunk, majd az oda és visszautat végig beszélgettük. találkoztam pár ismerősével is helyen, ők is aranyosak voltak. Picit táncoltunk is, de ismét a magasságom okozta korlátokba ütköztem, így a tánctudásom hiánya mellett ennek is tulajdonítottam, hogy nem kértek fel. mindamellett, hogy főleg párok érkeztek, akik leginkább egymással távoztak, csak néhány magányosan portyázó volt. Összességében a hely tetszett, majd egyszer meg kéne nézni, amikor nem csak fél gőzzel működik.

Pénteken megint a pihenést választottam Jeremy házi bulija helyett, így én egy nappal később találkoztam a hatóságokkal, sokkal konszolidáltabb formában :).

Mert, hogy ugye szombaton megint wellness üzemmód volt, már a takarítós, vásárlós főző, heti rendetlenség feldolgozós, teendő összeírós fajtából. Azonban az esti főzésnél váratlan fordulatként Andreo (kameruni szinttárs) megkérdezte nincs-e kedvem elmenni vele meg a haverjaival iszogatni. gondoltam miért ne. A koliból négyen indultunk, Andreo, Olivier (szintén Kamerun, kolis tutor), a barátnője Ludmilla (litván) és én. Aztán a Neumarkton találkoztunk még egy kameruni sráccal (George?)és a az ő német barátnőjével (ő nagydarab lány, és akkor mindenki azonosítható kb a képeken). Hát kapaszkodnom kellett, hogy megértsem az eseményeket, de szerintem helytálltam, a poénokon tudtam röhögni, meg azért mindenki kedvesen váltott velem lassabban is néhány szót, meg a társalgáshoz is hozzá tudtam néha tenni. A Cubanita nevű helyen voltunk, és Capirinhat ittam, ami elnyerte a tetszésemet, a lime és a rum miatt nagyban hasonlít a Cuba Libre-hez, de ez átlátszóbb, és savanykásabb.