Szóval Bonn, a volt Nyugat-Németország fővárosa.

A szombati napsütéshez képest a vasárnap borultsággal köszöntött ránk, majd mire a találkozási pontra értünk bőven zuhogott az eső.

Hát nem ideális városnézős idő az biztos, de kitartottunk. A vonatjegynél úgy alakult, hogy a beszélgetések miatt elszakadtam a magyaroktól és a már korábban említett francia-spanyol lánnyal, most  már tudom, hogy Xildával, az ecuadori Paulával, és a halkszavú mexikói Isabellel vettem közösen jegyet. Mivel így összekötött minket a vonatozás, a nyugis séta helyett gyorsan ebédelős és metrózós program alatt nem veszítettük el egymást.

A Haus der Gesichtében is egy idegenvezető bácsival voltunk. Őszintén szóval, már voltam itt korábbi kölni "kiruccanásaim" során, így nagyjából tudtam mire számítsak. Viszont a vezető bácsink nem volt jó, nekem az angolja se feküdt, így inkább majd valamelyik vendégemmel térek vissza, hogy alaposabban felderítsem a kiállítást. Mivel a belépő ingyenes, szerintem az időből érdemes áldozni rá. A történelem egyik érdekes része, hogy hogy lehet egy országot, sőt egy várost ilyen szinten megfelezni, és ez mennyire más fejlődést eredményez. Ráadásul az újraegyesítéshez némi közünk is van, szóval majd legközelebb.

Sajnos a múzeumban töltött idő alatt sem javult számottevően az időjárás, ezért csak a mi kis csapatunk vállalkozott arra, hogy igenis megnézi magának a várost. Szerintem megéri, igazi szellemvárosnak tűnt, alig voltak az utcákon, viszont gyönyörűek a házak, vannak régi épületek. Ezek az okai annak, hogy Bonn lett a főváros Köln helyett, mivel a Dóm városát sokkal súlyosabban érintették a bombázások.

Úgyhogy spanyol anyanyelvű társaimmal bóklásztunk, magunkhoz vetünk védőital gyanánt egy forró csokit, láttuk Beethoven szülőházát, és párat fotóztunk is. (Ismételten elnézést az elégedetlenkedőktől, egy komolyabb fénykép válogatás mindenki számára elérhető itt)

A végére már nagyon sokmindent kiveséztünk, például az összes felsőoktatási rendszert, sőt sokszor spanyolul szóltak hozzám, amire néha igen meggyőzően bólogattam, mert a nemzetközi szavakból, meg a gesztusokból összeraktam miről beszélnek :).

Az este ezután nyugisan telt és csak bízni tudtam benne, hogy nem sikerült megfázni (de sikerült :( (a szerk.))