Ott tartottam, hogy eléggé melankolikusra vettem a figurát. Úgy éreztem az nem lesz jó nekem, ha ezzel egyedül maradok, ezért a korábban már kinézett buliba elindultunk Tomival. A többiek még az alapozáshoz a közeli parkot választották. Mi is beszereztünk némi sört a "közeli" Kioskban. Nem tudom említettem-e már, ezek ilyen éjjel-nappali szerű boltok, lehet mindenféle italt kapni, némi rágcsálnivalót, meg egyéb egészségtelen dolgokat :)...és mindegyiknek az ajtajában, vagy a pultnál van sörnyitó, mert, hogy itt szabad az utcán inni, ja és visszaveszik az üvegeket, bármilyet, amit ott árulnak, mindegy hol vetted.
Szóval a tanulmány után visszakanyarodok a parkhoz. Egyre többen lettünk így kezdtük ellensúlyozni a spanyolokat, megismerkedtünk újakkal, oroszok, ír, egy koblenzi magyarral, szóval megint jó kis vegyes csapat volt. Aztán elfogytak az italok, mindenki megérkezett, így mehetünk a helyre, némi sorban állás, fizetés, pecsét, matrica. Matrica a pár egyik felével, mert, hogy a buli Match party néven futott, erőteljesen az ismerkedésre buzdítva. Sajnos nem találtam meg Al Bundymat, de kifejezetten jól éreztem magam, jó volt a zene és a társaság is, főleg, hogy rég nem látott Janokkal, Berkanokkal is sikerült találkozni, és valamennyit beszélni. Azt hiszem ez volt a legjobb alternatívája a szobában borongásnak :)
Már nem emlékszem, hogy mikor vettünk könnyes búcsút a többiektől Tomival, de arra tisztán, hogy a fáradságtól (és igen a történelmi hitelesség kedvéért, a némi elfogyasztott alkoholtól) az U-Bahnra felszállás után a következő pillanat, hogy Tomi szól, hogy le kéne szállni. Igen hálás voltam neki, hogy nem néztem meg úja Bonnt :).
Másnap ugyan hétfő volt, de a már említett újra egyesítés napja, nemzeti ünnep, nem kellett sehova menni. Így a hétvége helyett ezen a napon végeztem el a bokros rendcsinálási teendőket, berendeztem a téli ruháimat, hogy ne folyjanak ki a szekrényből. Mindemellett pedig aludtam, és aludtam. Estére csak Anikó volt bátor és jött hozzám a méltán híres sütikért, amik elmondása alapján annyira elkábították, hogy rossz épületben akart bejutni a szobájába =)
Kedden viszont útjára indult az utolsó német kurzusos hét. Előtte viszont megvettem a kinézett kabátot, használtam a teljesen működő, és PIN-kódos bankkártyámat, és kinéztem egy nagyon csinos csizmát, amiről a beköszöntő ősz, a víztől csúszós felületek lemondásra kényszerítettek (ti. túl sima a talpa, pedig belül olyan jó meleg...).
Szóval egyik pillanatról a másikra borzadályos idő lett, amit a hangulatom is megsínylik. Ebédnél szolgáltattam némi desszertet a díszes magyar kompániának. Németórán kiderült, hogy a hallás utáni alapján a van esélyem, hogy tesztet írjak. Viszont ezen információ birtokában távoztam az óra második fele előtt. Persze így se lettem kevésbé sietősen kész az utolsó Flanagan's-es bulimra. Utolsó, mert szerdánként 8tól órám lesz, ami egy erős 6 utáni kelést determinál nálam, mivel a reggeli, utazás és egyéb dőreségekre kell ennyit szánnom...A magyarok közül ezen az estén csak a lányok képviseltették magukat, viszont most már ötre emelkedett a számunk a koliban :)
Ezen az estén kezdődött az a fura valami, amit azóta sem értek, de olyan önbizalom növelő löketett kaptam a héten az ellenkező nem több tagjától, ami igen jól esett =)
Szerda reggel (mondjuk ki, délelőtt) összefutottam a szomszédommal. Irina bolgár, így már ketten vagyunk európaiak a szinten. Phd hallgató, filozófiát tanul, és szegény eléggé el volt veszve. Mivel jó időpontokban voltak dolgai elkísértem (úgy indítottunk, hogy hol a megálló (nem értem hogy jött, mert nem kocsival az tuti...)), aztán barátságosan fogadtuk ebédnél körünkben, ahol egyébként egészen finom pörköltet ettem (persze anyué mellett labdába se rúghatna :P). Azóta nem nagyon találkoztunk, de mindig szélesen mosolyogva köszönünk :)
Ezen a napon az is kiderült, hogy sikerült annyi pontot összelapátolni, hogy mehetek Placement, de hívjuk inkább E(instufung)-tesztet írni, aminek örültem, bár utána szembesültünk vele, hogy a DaF (német, mit idegennyelv) tanszék nem fogja megkönnyíteni a dolgunk, mind a tesztnél, mind a kurzus időpontoknál.
Csütörtökre erőteljesen körvonalazódott, hogy a pénteket nem németórával fogom színesíteni, viszont elérhetővé vált a hollandiai kiruccanás, lett útitársam is Anikó személyében. Mindemellett az idő egyre förmedvényebbre fordult, de fűtést még nem tapasztaltunk, ez hellyel közzel változott azóta. Mind emeleltt azért már vártam nagyon a tanítást, mert igaz ugyan, hogy arany életünk volt az elmúlt egy hónapban, de nekem már erőteljesen hiányzott a szellemi leterheltség, meg a kialakult napi rutin, aminek nem az ebéd a fénypontja :) Pont ezért, vagy ennek ellenére szombatra még szerveztünk a koli party kellerébe egy kolis-erasmusos bulit, de erről majd később...;)
