...és eljött a várva várt nap! Végre úgy keltem, hogy már csak a reptérre kell kimennem, és itt lesznek. Ehhez talán hozzá tartozik az, hogy 3 hétnél nem igen voltam távol tőlük, meg most amúgy is másabbak a körülmények.
Szóval szépen összekészülődtem, a kinézett vonatra felültem, majd megint bejártam az óriás repteret és meglepődve tapasztaltam, hogy a gép már landolt...Szerencsére megtaláltuk egymást, berendeztük a táskákat, meg persze örültünk.
Bejártuk újra a repteret, kiderült, hogy jóval olcsóbban be lehet jutni nekik is a városba, mint gondoltam. Találkoztunk egy újabb magyar lánnyal, aki korábban írt nekem hogy ekkor jön, és a sors úgy hozta, hogy őt is irányba tudtam állítani. A Hauptbahnhofon lepakoltuk a csomagokat, majd neki vágtunk a sétának, aminek a célja a menza volt. Sikerült finomat enni, bár rájöttek, hogy nem diákok. Átcseréltük a sim kártyákat, elláttam őket térképekkel, és útjukra engedtem őket, hogy majd német óra után találkozunk. Ez meg is valósult összegyűjtöttük magunkat a Dómnál, magunkhoz vettük a csomagokat, és megindultunk a kolihoz, de előtte beszereztük a másnapi közlekedéshez szükséges jegyet (már nagyon pro vagyok, kinek mikor mit kell venni :))
Megejtettünk egy gyors bevásárlást, és csaptunk egy wurst vacsit. A végén csatlakozott hozzánk Bo is, így személyesen is leróhatta csodálatát anyu előtt :) És utána tudtuk még fokozni, amikor megkínáltuk anyu sütijével. Azt se tudta szegény mit csináljon, olyanokat mondott, hogy ezzel pénzt kéne keresnie, meg, hogy nem tudja, hogyan hálálja meg (egy részét elmosogatta a dolgaimnak, amíg ki nem csavartuk a kezéből a szivacsot :P). (Mondjuk ezekért a sütikért én is kezem-lábam törném ;)) Aztán a repüléstől meg a hosszú naptól fáradtan, túl estünk a fürdő ceremónián (mindenkit szépen beengedtem, elmagyaráztam a dolgokat), közben hálószobává alakult a szoba.
Pénteken várost néztünk, az egész úgy indult, hogy termett a postaládámban bankkártya, meg kaptam mailt, hogy mehetek a végleges diákomért (szóval egész NRW-ben én vagyok a király(lány) ;)). Ez determinálta a programot elég rendesen, de fontos volt. A délelőtt részét képezte a téli kabát vadászat is. Ebédre újra a menzához koordináltuk magunkat, meglepően kevesen voltak, de finom volt megint a kaja, sőt szinte egyedül vették maguknak a dolgokat, mintha rutinjuk lenne (hiába a kollégium sose múlik el nyomtalanul) :). Ebéd után újra szabadprogram, nekem német. Utána dómnál találkozás, Dóm, pilger út (olyan helyen jártunk, ahová évente párszor lehet csak bemenni, és magunkra vettük a 3 királyok "áldását", mert átsétáltunk az ereklyéjük alatt! =)). Azt azért sajnáltam, hogy nem kaptunk dóm alakú kalácsot...és, hogy mi mindent láttunk együtt:https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2052319548612.2099672.1263212533&type=1&l=09fc49819f
Eddigre megint jól elfáradtunk, és másnapra Bonn volt tervezve, így a koliba irányítottuk magunkat. Vacsora stb, majd Andreo valami összejövetelt szervezett, amire nem tudni mit, de nagyon erőteljes szagút főzött. Egyes meggyőződések szerint biztos kutya volt :D
Szombat reggel a vacsora maradványait nem volt kedvem gányolni más után, így a hálóból gyorsan reggelizőt varázsoltunk, elköltöttük a reggelit, majd irány a villamos megálló és Bonn. Eddig még nem utaztam a kolinál tovább a villamossal így nekem is újdonság volt az út, de sokat nem veszítettem :) A jegy automatával is megküzdöttünk, szóval nem blicceltünk, de aprónk se maradt (érthetetlen, hogy miért csak érmét fogad el, illetve bosszantó, hogy nem tudtam használni a kártyám). Az U-bahn, mert ez a becsületes neve, egészen a Haus der Gesichte bejáratáig vitt minket, így kényelmesen elindult a múzeum séta. Sokkal jobb volt saját tempóban nézelődni, és olvasgatni. Mondjuk kicsit kezdek besokallni a második világháború utáni eseményektől, de mostanában úgy se járok arra :). Ja meg egyébként nagyon aktuális volt a dolog, mert azon a hétvégén volt a német újraegyesítés ünnepe. Így a múzeumból kiérve, és visszametrózva a városba, óriás tömegre bukkantunk. Ezt a meglepetést egy wursttal kellett lekísérni :D Rövid tanácskozás után elindultunk az óváros felé, valamelyest sodródtunk a tömeggel, megnéztük a Münstert, altemplomtól a keresztútig. Ezután még egy kötelező nevezetesség a Beethoven-ház következett, igazából másodszorra, még sok évtávlatából sem okozott akkor élményt, remélem a szüleimnek azért tetszett. A délután további részében csodáltuk a szépséges házakat, megtekintettük a kabátkínálatot, hallgattunk szépen játszó hangszereseket, meg szépen éneklőket. Végezetül megnéztük itt milyen a Rajna, én felmerészkedtem egy tűzoltó hajóra is, és beszereztem némi ingyen osztogatott vattacukrot =). Némi képes beszámoló, az exkluzív képek később érkeznek:https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2052840081625.2099687.1263212533&type=1&l=c9d5e43fcf
Verőfényes napsütésben értünk vissza a kolihoz, és anyu még olyanra is hajlandó volt, hogy főz nekünk levest vacsorára (süti és leves, ez a két legjobban hiányolt dolog, a túró rudi eszembe se jutott...). Este még gyors tervezés a másnapra, hogy program is legyen, pakolni is legyen idő, de a repülőt se késsék le. Némi újratervezéssel a vasárnap délelőttöt a barátságos Botanikuskertben töltöttük, megállapítható, hogy a dáliák igen kedvelik ezt az éghajlatot, de voltunk trópusi házban is, ahol óriás banánfákkal találkoztunk, a sivatagi terepen, meg kaktuszok figyeltek minket. Mivel nem a főbejáraton mentünk be, ezért a séta végére jutottunk a legszebben gondozott és berendezett részekhez. Majd kilépés után belefutottunk az állatkert előtt tolongó tömegbe. Úgy tűnik minden kisgyerekes család a környékről emellett a program mellett döntött...
Villamos betájolás után, még engedélyeztünk magunknak egy sétát a belvárosban, meg némi ebédet. Aztán irány pakolni, igen ám, de maraton van. Jó páran tudják, hogy csak úgy utálok futni, de abban a pillanatban családilag utáltuk a futást, a futókat és mindent. Szerencsére a puffer idők nem vesztek el csak átalakultak. Így bár nem túl nyugodt körülmények között, és nem túl gyorsan, de megérkeztünk a reptérre. Nehéz volt már bármit is mondani. A végén persze eltörött a mécses, próbáltam az utolsó pillanatig követni őket, amíg be nem fordultak az ellenőrzés után.
A visszaút hamar elszállt, a Dómnál vettem egy vigasztaló fagyit, bár a motorosok majdnem megakadályoztak ebben (féltem, hogy kieszik a pultot). Aztán beültem kicsit a dómba, ahol szerencsére pont mise volt, így gyorsabban ment a megnyugvás. Aztán megérkeztek a megnyugtató smsek, igen mindenki rendben megérkezett...
Szép volt, jó volt, rövid volt, de nagyon jókor! =)
