Ezzel megfelelően illusztráltam, de mégis burkoltan fogalmaztam ;)

Hát a zuhanyzás másnap reggelre maradt…Hiába voltam előre látó vízivó az este a sörök megbosszulták magukat másnap, fejfájós, nincs rendben a pocim érzéssel töltöttem a napot, ehhez ismételten passzolt az időjárás is. Viszont új, szintén kedves, de fiatalabb tanár nénit kaptunk a németórán. Sabine az óvódai csoport munkákat, papír cetliket részesíti előnyben. Igyekszik interaktívvá tenni az órát. Labdázós bemutatkozással kezdtünk, ahol végre néhány keresztnevet is megtanultam, csináltunk magunknak névtáblát, és belevetettük magunkat az életszakaszok megismerésébe.
Valamivel pörgősebb volt a dolog, de azért még mindig a B1 szintről beszélünk, nem fárasztott annyira. Sőt a szünetre olyan jól voltam, hogy pajtiztam a latin ajkúakkal: Mauritio Venezuelából, Francesco Olaszországból, és Ricard Spanyolországból. Nagyon jellegzetes akcentusuk van, de becsületükre legyen mondva próbálkoznak, csinálják a feladatot, velem is inkább németül akartak beszélni, nem csak néznek, mint hal a szatyorban, ami egy-két csajszira jellemző.

Ez a nap volt a jeles nap, amikor megérkezett az itteni bankkártyám, de akkor még nem sejtettem, hogy ez nem valaminek a lezárása, hanem egy kálvária kezdete…Viszont akkor ezt még nem tudtam, így kisebb SIM-kártya cserélési problémák után elindítottam a magyar deviza számlámról az €-kat a németre (tehát jegyezzük meg ez egy csütörtökről péntekre virradó éjszakát takar).

Ja és voltunk kolis fajtágítón, ami nem volt túl informatív, nagyjából a ne veszítsd el a kulcsod főszabályra és egy füzetkére korlátozódott. A buzgómócsing =) magyarokon kívül a csehországi Martin és a szlovákiai Veronica jelent meg, meg még néhányan. Megismertük a Party Kellert (egy alagsori terem, ahol nagyobb bulikat lehet tartani), és a mosókonyha rejtelmeit, amit autodidakta módon már elmagyaráztattam magamnak :)