A sörök hatása teljesen elmúlt, az egyetemi bürokrácia zajlik, tőlünk nem befolyásoltan, ráadásul a hét utolsó napján tatunk, aminek a végére egy koli buli volt tervezve. Menza, majd németóra. Próbáltam rávenni az iráni lányt, hogy az aznapi csoportmunkákban ne legyen már annyira buzgómócsing, inkább a kevésbé beszédes, és bizonytalankodó Silviának hagyjuk meg a lehetőséget, hogy a könnyebb dolgokat felsorolja mi meg majd kiegészítjük. Valamiért ez nem akart összejönni, de sebaj Silvia is túlélte a dolgot, nem volt probléma.

Menetközben kiderült, hogy az olaszok, a spanyolok és a japánok is szép számban képviseltetik magukat a kurzuson. Gage mellett van egy furcsa germanisztika szakos lány az USA-ból, de ő a másik tipikus amerikai sztereotípiát testesíti meg (unott, rágózós, haj pakolászós, mindenkit lenézős). Viszont van Heidi Finnországból, ő a tipikus mindig mosolygós, aranyos lány (Azért Fannival nem versenyezhet :P).
Azonban a nap lényegi mozzanata megint csak ezután következett. Anikóval és Katával csaptunk egy bevásárlást még délelőtt a Lidlben, beszereztük a búcsú buli kellékeit. Így a koliba érkezés után vacsora, némi skype, majd még nem teljes bizonyosság, hogy le akarok menni.

Persze az elején asszimilálódni kell, úgyhogy lebattyogtam, ha már épületen belül volt az esemény. Aminek az apropója egy magyar srác volt, aki szintén Zoli és az előző félévét töltötte itt Kölnben, viszont pénteken elérkezett számára a búcsú pillanata. Volt többféle alkohol, meg kellett kóstolni a maradék pálinkáját is. Mi Juliával (orosz lány, aki eléggé betagozódott a társságunkba nagy örömömre) visszafogottabbak voltunk, és többet beszélgettünk. Megtekinthettük mi is a csíkszoknyás lányt, de az általam ismert emberek kevésbé vettek részt a búcsúzkodásban így két részre szakadtunk.
Viszont hozzánk csatlakozott Jarek is, akivel ismét egészen sokat sikerült németül beszélni, lengyel származására való tekintettel felvonultattam az össz lengyel tudásomat (köszönések plusz 5-6 szó), és felvilágosítottam a lengyel-magyar barátságról, és az ehhez kapcsolódó rigmusról (Lengyel magyar két jó barát…). Még később csatlakozott hozzánk Zoli is, aki igyekezett mihamarabb pótolni alkoholbeli lemaradását, majd igen későn befutott Jan is. Eddigre a társaság másik fele bement a városba bulizni, mi laptopról folytattuk a zenélést, és főleg beszélgettünk.
Egyszer csak közfelkiáltással véget vetetünk a bulinak, én a két hazavágyó srácnak megmutattam merre van a villamosmegálló, és mellékesen némi friss levegőhöz jutottam, majd jóízűen elaludtam.

A következő verőfényes csodanapról már született egy bejegyzés így a következő poszt a bonni kirándulásra koncentrál majd.