Ahogy ígértem a történetet a hétvégi eseményekkel folytatom.

Pénteken nem volt semmi kötött dolgunk, így lehetőségem volt a középiskolás cserekapcsolatom szüleivel találkozni, akik révén sikerült ágyneműhöz, párnához, paplanhoz, és még egy csomó hasznos dologhoz jutnom, ami a koli szoba otthonosabbá tétele mellett a pénztárcámnak is jót tett. Apropó, aki jön hozzám, eszébe ne jusson törölközőt hozni, mert rengeteg van, annál inkább javasolt majd valami polifoam, de ezt átbeszéljük az érintettekkel.

Mielőtt a kedves Paul családdal találkoztam felkerestem a kolihoz közeli Lidlt, és megejtettem az első bevásárlásom. Az árak itt elég jók a kínálaton még lehetne mit fokozni, de élelmiszer beszerzésre kiváló. Ez a vásárlás elsősorban a reggelire koncentrált és pár elengedhetetlen dologra, meg persze felmértem a terepet, és az úton ismerkedtem a környékkel (életnagyságú birkaszobor az előkertben, amiről 200 méterről még nem tudod eldönteni igazi-e). Igazi nyugis kertvárosi hangulat van, szépen sütött a nap, és folyamatosan erősödött is. 

Úgyhogy bevásárlás (szigorúan kp-ben, mert valamiért nem szertik a dombornyomott Maestrot…de majd a „deutschebankossal”!), reggeli, e-mailkattogtatás. Örömködés a nekem hozott dolgoknak, majd irány az IKEA, hogy abszolút lakályossá és komfortossá tehessem a szobát. Egy IKEA túrát nagyjából mindenki el tud képzelni (az viszont számomra is rejtély, hogy hogy lehet péntek kora délután ennyi ember ott, jószerével alig találtunk helyet az óriás parkolóban), különösebben nem spiláztam túl a dolgot, mégiscsak egy félévről van szó, eddig, úgyhogy a dekorációk a polcokon maradtak. Viszont vettem 5€-ért kis asztalt, szintén 5-ért asztali lámpát (nagyon szép piros 13€-ról volt leárazva, és pörög, forog, hajlik, multifunkciós, mert állólámpának is lehet majd használni, szóval elégedett vagyok vele nagyon és azóta beváltotta a hozzá fűzött reményeket:)), egy plusz széket, hogy ne az legyen a gyakorlat, hogy nappal az ágyon éjjel a székemen tartom a ruháimat, és még néhány szükségesnek tűnő apróság. Sajnos a függöny beszerzés elmaradt, de azóta arra is vannak tippjeim, hogyan valósítsam meg, és valószínű valami cserepes növényt még szerzek, vagy veszek avokádót és elültetem a magját (egy korábbi kép a sikeres nevelésemről) ;).

Végül az IKEA és a hosszabbító beszerzés után lepakoltuk a zsákmányt a szobában és ebédelni indultunk. Kicsit hosszúra nyúlt az odavezető út, viszont cserébe kaptam egy városnézést (értsd, eltévedtünk =)). Ekkor néztem ki a Médiaparkot a hengeres üvegépületeivel, és az előtte lévő tavacskával, híddal, kacsákkal. Láttam a táblákon, hogy van egy Heilige Ursula templom is (a soproni Orsolya tér óta, gyűjtöm az orsolyás elnevezéseket, na jó Krakkóban csak szent Annát találtam, de az is azért jó ;)), meg úgy egyáltalán kicsit alakult a térkép a fejemben.
Az ebéd előtt betértünk egy mécses gyújtás erejéig a Dómba, meglepve tapasztaltam, hogy itt nem fix áras, hanem annyit adhatsz, amennyit jónak látsz, nekem ez nagyon szimpatikus, és pozitívabb viszonyulás az oda betérőkhöz szerintem.
A Dóm még mindig csodálatos, a belsejét újra fel kell fedeznem tüzetesebben is, most nem volt kedvem a turista áradatban nyomakodni, és egy látogatás a toronyba az 500 lépcsőn felfelé az alapvető tervek részét képezi.
Ebéd után további városnézésre és sétára nem vállalkoztam, bár az idő igencsak kedvezett nekünk. Hétágra sütött a nap, nagyon kellemes nyári idő volt. Beszéltem telefonon Daniellel, ő volt az Austauschpartnerem még anno (érdekes volt németül telefonálni, és hogy egész jól megtaláltuk a hangot ennyi idő után is…bele gondolni is sok, 6-7 év).
Meglepetésként belefutottunk szintén a Dóm előtt egy leszbikus pár esküvői menetébe, ami két riksából állt (egy a párnak, és egy a tanuknak). Mielőtt valaki a képeket hiányolná, nincsenek, teljesen lekötött a látvány és az információk feldolgozása, plusz a gépem sem volt nálam. Érdekes volt mindezt a Dóm előtt látni, úgy, hogy tudom, hogy a város a melegek fővárosa, és azért is, mert nem két menyasszony volt, hanem az egyikük férfinek volt öltözve szmokingban.
Mindezeket követően a Paul szülők minden tiltakozásom ellenére visszahoztak a koliba, nem hagytak tömegközlekedni, és úgy váltunk el, hogy valamelyik hétvégén meglátogatom őket, és lesz alkalmam a többi volt cserediákkal is találkozni, ha éppen ott lesznek (óhatatlanul megindult a nosztalgia bennem, hiszen ezekhez az emberekhez köthetőek az első komolyabb idegen nyelvű tapasztalataim, és az első szülőktől távoli, külföldön töltött idő).

A (hogy miért hívják Grüngürtelnek? :)) búcsúzás után kicsit összekaptam a szobámat, ami inkább egy bombatámadás utáni csatateret mutatott a frissen érkezett dolgok miatt. Majd belélesítettük anyuékkal a skype-ot és élesben is kipróbáltuk a technikát :) (Köszi Dávid, a szemmel verésed óta még mindig egész jól működik :D). Jó volt látni és hallani őket, töviről hegyire mindent elmeséltem, elkérdeztek, elmondattam. Igyekeztem feldolgozni a levél kupacot, és minél ügyesebben visszaemlékezni a blogra megírandó dolgokra. Plusz kiderült, hogy majd csak kedden reggel derül ki, hogy melyik csoportba és milyen időpontra kerültünk a németkurzuson.
Szombaton szó szerint arra keltem, hogy hasamra süt a nap, nagyon tetszik a szoba :)
Verőfényes napra ébredtünk tehát. A tervem az volt, hogy megmentem magam az éhhaláltól, mert itt ugye nincsenek nyitva a boltok vasárnaponként és előre kell gondolkodni (még jó, hogy koliban lakom, és kedvesek a szinttársak, így talán feledékenység esetén is van esély megúszni a koplalást :)).
Szóval felkerekedtem szatyorral és fényképezőgéppel felszerelkezve, szandálban és rövidnadrágban(!). Tekeregtem a kis utcákban élveztem a napfényt, és szorgalmasan kattingattam, úgyhogy már van alapanyagom a képkövetelők igényeinek kielégítésére :).
Visszafelé úton újra megcsodáltam a luxus autók garmadáját az utcákon, majd a koliba érkezve megsütöttem az első wurstomat. Kifejezetten finom volt, örülök, hogy a dupla csomagot vettem :).

A következő programunk egy városnézés volt, amit a helyiek szerveztek nekünk, alapvetően a buddy-jaink részvételével. Mi magyarok lelkesek voltunk bár 8-an egy buddy-t tudtunk felmutatni (Kata Jarek-jét), aki viszont ez alkalommal nem ért rá. Így a menza előtt a törökökhöz csapódtunk, megismerkedtünk Atával, Putnaval (?asszem), és még egy sráccal. Na nekik viszont volt egy egész ott lévő buddyjuk, Jan.
A túra a térképek kiosztásával kezdődött (nem ez még csak a 123., szükség lehet rá), ami egyébként hasznos, mert ilyen laminált vízállós anyaga van, és Bonn térkép is van rajta.
Úgyhogy Jan vezetésével neki fogtunk a városnézésnek, aminek az első állomása a többiek éhségének csillapítása volt :). Miután mindenki falatozott nekivágtunk a hétágra sütő napon az Universität Straße-nak. A név nem megtévesztés, és talán már írtam is, itt bizony mindenhol az egyetem épületei vannak, mondjuk a közel 44000 diákot el kell tárolni valahol. Szóval sétáltunk-sétáltunk, beszélgettem a csoportban lévő orosz Juliával, aki szintén kolistársunk, picit a törökökkel. Beértünk a Hirosima-Nagaszaki parkba, ami a kedvenc zöldterületeim egyike, egy egészen nagy tóval megbolondítva. Az emberek úgy viselkedtek, mintha strandon lennének, és bikiniben süttették a hasukat. Ezután már megközelítettük a belvárost (Jan egy éve kölni diák szóval nem volt túlzottan sokkal több fogalma a városban lévő dolgokról, sőt Abertus Magnusró sem tudott nekünk semmit mondani*), viszont valahogy vele kezdtem beszélgetni, és a kulturális életről meglehetősen képben volt, úgyhogy a plakátokról már kiszemelt programokról, rendezvényekről részletesebb ismertetést kaptam, átváltottunk németre, és elég jó tippeket adott, hogy mit érdemes megnézni. Kiveséztük, hogy már jártam Kölnben, így az alapdolgokat, mint Dóm, csoki múzeum azért vágom :) Ekkora kiértünk a Rajna partra, fotózkodtunk, nézelődtünk, és megállapítottuk, hogy még mindig marha meleg van. Viszont ezt nem kompenzáltuk azzal, hogy bemenjünk a jó hűvös Dómba, szóval ez egy következő túra tárgya lesz.
Így a Dóm tövében lévő Hauptbahnhofon, búcsút vettünk Jantól (és Katától, aki még mindig postát keresett :)), az esti viszontlátás reményében…

*Albertus Magnus, középkori polihisztor, akit szenté avattak, a kölni egyetem jelenlegi Hauptgebäudéja (nem felvágásból, hanem mert jól esik német szavakat használni =)) a róla elnevezett téren van.
Szerintem ha nálunk ismertebb lenne, lehet a Corvinus név helyett ő lett volna még versenyben Mekk Elek mellett (Szabó Kristóf egyetem összevonás, 8:33tól). A vicc, hogy van egy Albertus Magnus szobor az egyetem előtt, ami formavilágában erőteljesen hajaz az „E” aulában ücsörgő Marx bácsira (nem, még nem fényképezkedtem vele :P)