Másnapra sikerült kialudnom a fejfájást, és bár konstatáltam, hogy szülinapom van az ünnepélyesség érzése nem fogott el kifejezetten...
Korán útra kellett kelnünk, mert mind a hatunk úgynevezett buddy-ja nem ért rá még jó darabig (dolgozás, Észtország, egy hónapos thai körút), és a többiek előzőnap találtak egy kedves lányt, aki segített nekünk, hogy regisztráljuk magunkat Köln városába. Bár 9-kor nyitott hivatalosan a hely, mi 40.-ként kaptunk sorszámot 3/4 9-kor. Elfogadható hosszúságú várakozás után egy színesbőrű ügyintézőhöz kerültem, akinél megcsillogtathattam a német nyelvtudásom. Fénymásolás, kattingatások, és a vallásom kikérdezése után kaptam egy szinte teljesen üres papírt, ami azt igazolja, hogy én bizony ebben a városban rontom a levegőt több, mint 3 hónapig (előreláthatólag 6-ig).
A következő célpontunk a KVB iroda volt, bérletszerzés ürügyén. Nem ironikus, hogy a helyi BKV-t így hívják? :) Előtte viszont Kata idegbecsípődésére kerestünk megoldást, ami a segítőkész buddy mellett egyszerűbb volt. Most már tudjuk, hogy 10€ befizetése után szinte bármit csinálnak velünk az EU-s TB kártyánk alapján/fejében. A vizsgálat alatt a spanyol lánnyal beszélgettünk, akihez valójában tartozott a kedves buddy, akit mellékesen Pia-nak hívnak. Nagyon sok minden előkerült, de jó érzés volt folyékonyan társalogni angolul.
A problémák elhárítása és gyógyszerbeszerzés után folytattuk utunkat, amit egy Sparkasse keresztezett, ami a legnépszerűbb, első számú, hiper-szuper német bank, és nagyon ajánlották számlanyitáshoz. Ehhez képest már az infó pultnál kipenderítettek minket, hogy ők márpedig ilyennel nem foglalkoznak, hogy félévre számlát nyissanak, menjünk inkább a konkurenciához...
Vert seregünk a metróba vonult a Neumarkton, hogy elkészíttessük a bérletünket. A formanyomtatvány kitöltése után hamar sorra kerültünk, nagy szerencsénkre, mert utánunk bizony feltorlódtak az emberek. Itt egy nagyon kedves ügyintéző bácsit kaptunk, aki türelmesen elkészítette nekünk a bérleteket, és ipari mennyiségű térképpel látott, el, így, aki jön hozzám eltévedni nem fog :)
A bérlet projekt sikeres teljesítésén felbuzdulva körbepillantottunk a Neumarkton és szemünk egy Commerzbankba ütközött. Nosza, rajta bementünk, megérdeklődtük a feltételeket és két embert ott is hagytunk számlát nyitni (minden ingyen van, amire nekünk szükségünk van, és még a Deutsche Bankos ATM-ből is ingyen lehet pénzt felvenni). Tomi és én pedig elindultunk ebédet szerezni, és megkeresni az újabb Introductory helyszínét. Az ebédünket a Lidlben szereztük be, majd az egyre melegedő időben már pólóban napozva, az egyetemhez közeli tóval is rendelkező parkban költöttük el. Desszertnek - szülinapom ürügyén - Haribot vettem magamhoz =)
A kellemes ebéd után nekivágtunk az Aachener Str.-nak, meglepődve tapasztaltuk, hogy a 75-ös ház számot a 191-es követi, de a legérdekesebb a benzinkút melléképületeként jellemezhető épület volt, amit mi kerestünk, ez is az egyetemé, itt van a nemzetközi iroda. :)
Újabb rakat papírral gazdagodtunk, és még egyszer belénk sulykolták a teendőinket, kaptunk listát is, ahol lehet pipálgatni, ez elég hasznos volt, bár a végére az ír tájékoztató néni (Cáit) angoljától elfáradtam, de Tomival összehasonlítottuk a leszűrt információkat és mindent sikerült megérteni. Aztán a jó idő és a szülinapom hatására, vagy ezektől függetlenül(?:)) pillanatok alatt lerendeztük a hazaküldendő papírok aláírását, és kedvesen felajánlották, hogy el is faxolják nekünk az egyetemre. Mi ezért hálásak voltunk, és nagyon örültünk, hogy nem kell scannelős helyet keresnünk. És a nap itt még nem ért véget, mert ezután mentünk regisztrálni a német kurzusra (tulajdonképpen ez az oka annak, hogy már 30-án utaztam és nem csak elsején). Végig sétáltunk az Universität Str-en, amin végig az egyetem épületei vannak. Megállapítottuk, hogy a főépület felújítás alatt van, emiatt teljesen be van csomagolva, szóval nincs nagy változás Pesthez képest, mi csak ilyen helyre tudunk járni...:)
Óriás sor fogadott minket a német "tanszéken" (amit úgy el dugtak, hogy csak na), összefutottunk a többiekkel, de ők siettek oda, ahonnan mi jöttünk (névsor szerinti bontás miatt). Kicsit dumálgattunk a sorban állokkal, de alapvetően csak bambultunk magunk elé, és lépegettünk előre, majd kihasználtunk minden lehetőséget a fekvésre támaszkodásra. Közben Tominak az a remek ötlete támadt, hogy a korábban kinézett ingyenes SIM kártya szerzésnek utána néz. Így a sikeres regisztráció után, amin mindketten nagyon hamar túl estünk (2 néni csinálta, miközben legalább 200-an voltunk összesen...itt van valami sorban állás fétis, vagy nem tom).
Kíváncsiságból és másnapra készülésből bekukkantottunk az egyetem fő épületébe, hát...nem sok minden van, ami el vonja majd a figyelmünket a tanulásról. Puritán egyszerűség, de nem az egyetem kinézete miatt jöttünk ide szóval ez csak adalék. Meg azért a fotó az "Universität zu Köln Herzlich willkommen" alatt kellett.
Szóval a sikeresnek mondható nap után még SIM kártyát is szereztünk mindjájunknak Valeriatól a helyi ESN vezérétől, mert szerencsénkre a közelünkben lakott.
Viszont a szállásra visszaérkezve újabb hírek fogadtak minket...
Folyt köv...:D
