Elöljáróban annyit, hogy bocsi, hogy megint majdnem egy hete nem nagyon lehet tudni mi van, de az elkövetkező pár(?)oldalon majd magyarázatot kaptok az írás hiányára :)
Szóval ott hagytam abba a kronologikus mesét, hogy népnevelő graffitiket fotóztam. Ehhez kapcsolódik, hogy jelenleg is zajlik a városban a Cityleaks fesztivál, aminek a termésére nagyon kíváncsi leszek (néhány már elkészült alkotás itt (fb előny :))). Már néhány erasmusos pajtit beizzítottam Facebookon a dologra, és a postom után Jan (a szombati idegenvezető, aki kulturális élet terén informált) elismerően reagált =).
No de ez az esemény még tart egy darabig, nekem viszont beszámolni valóm van :) Kedd reggel útra keltünk, hogy kiderüljön ki, mikor és milyen szintű csoportba fog járni.
Jelentem a B1 kategóriát sikerült megütnöm, ami a saját magam számára még elfogadható kategóriát jelentette. Erre a szintre kerültünk többen is, sőt Bekivel és Tomival egy csoportba is. Sőt az egész magyar kompánia délután fejleszti a némettudását majd 3 órában a hét minden munkanapján.
Tankönyv megnézés, nyomtató kipróbálás és a kolis szerződés februárig történő meghosszabbítása után (nem érdemes rá több szót vesztegetni, de nem 2 perc volt, és ja szóval úgy néz ki maradok :)) Tomival úgy döntöttünk nem érdemes a kétszer 30-40 perces oda-visszautat bevállalni, így fogtuk magunkat, és a nem túl megnyerő, szeles időjárásban a Neumarktra indultunk. Ennek eredményeképp felszerelkeztünk péksütivel tízórai címszó alatt (nagy volt a kísétés, hogy a majd 2€-s nugátos perecet válasszam, de azt nem érdemeltem meg ilyen teszt eredménnyel) így az aznapi akciós, akkor frissen sült óriás Käsebrötchennel vigasztaltam magam. Aztán addig gondolkodtunk, hogy hol üljünk le megenni, míg elindultunk a Dómhoz. Mondanom sem kell, hogy bár akkor épp sütött a nap az óriás Platzon levitte a fejünket a szél, de találtunk egy védett helyet, így kellemes környezetben fogyasztottuk el a szerzeményeinket és figyeltük a Dóm lépcsőjén ücsörgőket illetve a Hauptbanhofról kiözönlőket. Aztán minden mindegy alapon (már időjárást tekintve), és mert sok időnk volt megpróbáltuk a Rajna-partot. Egész elviselhető volt, jöttek-mentek a hajók, így elindultunk a folyó vonalát követve. A hajóállomáson sikerült végre épkézláb képeslapokat vennem, és bélyeget is hozzá, így az első adag nemrég elindult, az legyen meglepetés, ki részesül az induló körből, és aki kimarad, ne szomorkodjon, amint elérhetővé válik a pénztartalékom és nem a korlátos kp-re hagyatkozom kizárólag, újabb adag indul majd útjára. :)
A lapok után tovább haladva a csoki múzeum előtt vezetett az utunk, sajnos most csak kívülről az üvegen keresztül, de egészen közelről csodáltuk meg az ínycsiklandó csoki szökőkutat. Elhaladtunk az olimpia történeti múzeum mellett, majd megérkeztünk az elfelezett T-hez hasonlító házakhoz. Itt megvizsgáltunk mindent töviről hegyire mi, hogy van, milyen hajókat lehet látni az ablakból, és hogy vannak a hidak lábai. Az egész folyó nagyon tetszik, a düsseldorfi hajókirándulás ötletét még nem vetettem el végleg =).
Ezt követően közeledett az ebédidő, így visszakanyarítottuk magunkat a menzára, láttunk egy óriás műkaktuszt (nem érdemelte meg, hogy lefényképezzük).
Lényeg, hogy az olcsó ebéd után ismét a német kurzus helyszínére fáradtunk. Kiderült, hogy Gage, a szerintem itt lévő legszimpatikusabb amerikai srác is a mi csoportunkban van, és a többiek is aranyosnak tűnnek. Az első napokban még 20 körüli volt a csoportlétszám. Miután ezt felmértük berobogott egy néni, akitől egyesek megijedtek, majd kezdetét vette a tanítás. Frau Berief módszeresen magáz minket, és a vezetéknevünkön szólít, amitől többek hátán égnek áll a szőr :D. Az óra feladata, kettesével ismerkedés volt, én Silvia mellé kerültem, aki Olaszországból érkezett és pedagógiát tanul. Az óra alatt párunk számára kiderült, hogy nem egészen vagyunk egy szinten a csoport tagjaival, és sajnos nem ők a jobbak…és nem tudom nekem milyen akcentusom van, de a spanyol ajkúak és a ázsiaiak elképesztőek.
Az órák között negyedórás szünet van, amikor lehet harcolni a wc-kért, főleg a Damen feliratú ajtó mögött :) Az óra végén megkérdeztük a nénit, hogy nincs-e lehetőség magasabb szintű csoportba jutni, amire nemleges volt a válasz. Így egy hónapig néha kicsit rosszalkodva, néha ügyeletes állandó válaszolóként ebben a csoportban fogom eltölteni a következő hónapot, valami csak ragad rám :P
