Talán a legérdekesebb, hogy 23 éves lettem :)

Komolyabbra fordítva a szót, a repülésről annyit, hogy egy nagyon fura Németországba férjhez ment nő és kislánya mellett ültem. Valami miatt a kislányt folyamatosan foglalkoztani kellett (nem vagy éhes?, akarsz színezni?, nézd a kisfiút!, olvassunk?!, tiszta banános vagy, azt ehetsz, amit anya mond!, ezért nem szabad közel menni a tűzhelyhez). Szerintem a kis csaj is baromira unta, de mindegy is, mert ablak mellé kértem a helyet, így gyönyörködhetem a tájban felülről, meg pótoltam némi alvást, ami az 5 órai kelés és izgulás miatt kimaradt. Külön öröm volt, hogy nem dugult be vészesen a fülem, így nem fél süketen kellett az első napon léteznem :) Sőt a leszállásnál már lehetett legelésző bocikat látni, meg tic-tac méretű fehér valamiket, amik sejtésem szerint bárányok voltak egy kupacon.

A csomagoknál újra felvettük a kontaktot Tomival, aki innentől a hivatalos bőröndemelgetőmmé vált magasabb padkáknál, lépcsőknél. A reptérről -ami amellett, hogy Köln-Bonn, még Konrad Ardenauer is- vonattal jutottunk be a városba. (Az első devizakártya használat után) nekem nagyon jó élmény volt, mert külcsínben nem sok minden változott mióta itt voltam, jó érzés volt a Hauptbanhofról kigördülve megpillantani a dómot, mégha csak rövid időre is, mert robogtunk tovább. Minden állomáson furábbnál furább öltözékű emberekről derült ki, hogy ellenőrök, nagyon érdekes volt. A vonat után villamos következett, amiről leszállva kicsit tanácstalankodtunk és ezt rögtön kihasználta egy helyi csöves. Németül úgy beszélt, hogy esélytelen volt megérteni, viszont angolra váltva ő lett az első segítőnk, aki a GPS hiányos működése ellenére irányba állított minket, és egy szóval sem említette egyszer sem, hogy már pedig ő ezért pénzt kérne. Meglepetés volt a pozitív fajtából.

Sikeresen elértük a szállást lezártuk a cuccainkat, mert nem tudtunk a szobába még becheckolni, és nyakunkba vettük a várost. Igazándiból nem volt jó időnk, kifejezetten őszi, de legalább nem esett. Ez már a belvároson kívül eső rész volt, így az épületek akkora élményt nem nyújtottak, viszont a fű nagyon szép zöld mindenhol, ami nekem tetszik. Aztán a séta vége felé találtunk egy parkot, ahol a sekély vizű tóban rengeteg kacsa, két liba, egy nagyon furcsa kacsa-liba keverék, és jó pár azonosíthatatlan madáregyed lakott. Mire visszaértük Kata is megérkezett a szállásra, majd Peti is csatlakozott hozzánk. Némi időt eltöltöttünk a lenti kávézóban a laptopok társaságában, majd elindultunk az Introductory meetingre.

Hasznos infó kevés volt, főleg az elkövetkező hetekben szerveződő bulikat osztották meg velünk. Ezután kötetlen beszélgetés következett, pajtiztunk többekkel, majd megérkezett Annika, akitől olyan hasznos dolgokat szereztünk, mint ideiglenes diákigazolvány (egy rózsaszín kutyanyelv, míg be nem fizetjük a 214€-t a rendes diákért és ki nem várjuk a 4-5 hetet míg megérkezik), nyomtatvány a  szeptemberi bérletigényléshez, térkép. Ezt követően elvileg elindultunk volna egy kocsmába, ami a rendszeres keddi program lesz (minden rövid és sör 1€...), ehelyett viszont valamiért az irodához közeli Kioskot kezdték el kifosztani az emberek, meg valamire kellett várni. Hát nekem addig sikerült várni, míg a kialvatlanság, a kevés evés és ivás nagyon erős fejfájásban csúcsosodott ki, így én visszatértem a szállásra, mert a zuhanynál és az alvásnál jobb orvosságot nem tudtam kitalálni. Menet közben további két magyar Erasmusos társunk is befutott, így teljessé vált az előőrs.