Kezdjük talán a klaszikussal :)
Azonban ez a nap nem csak a vonatról, hanem az eddigi első és egyetlen kizáródásomról is nevezetes. Nagy szerencsémre Nikit, az itteni magyar ügyintézőt még időben elcsíptem, így nem kellett papucsban és pizsiben neki indulnom a napnak...Nem volt jó érzés, azóta még görcsösebb ragaszkodás van a kulcs és köztem, és úgy tűnik ez a megfelelő viszony :D
Mivel a csoportváltás nem tűnt esélyesnek úgy indultunk, hogy beszerezzük a németkönyvet. Sikerrel is jártunk, olyannyira, hogy csökkenő készpénz készleteinek is óvhattuk, és kártyával tudtunk fizetni. Aztán ebéd a menzán, most újra a salátás részleget választottuk Tomival, viszont jobban megszaladt a kezünk, így a menünél drágábban, de csomó finom, és egészséges dologgal laktunk jól.
A szeles, csöpörgős, nem szeretem időben átmásztunk a németórára, ahol Frau Berieffel tovább csiszoltuk a német tudásunkat. Jobb volt az óra, egy iráni lány ült mellettem, aki földrajzos, és a férjével érkezett Kölnbe. Az információ után pislogtam nagyokat, de ez nem okozott problémát egész jó csoportot alkottunk Tomival kiegészülve.
Az órát nem érdemes tovább ragozni, túl voltunk rajta. Innentől kezdődött az esti program. Magyarok Zolihoz közeli magas házba be, cuccok le, ámulás a kilátáson a 21.-ről, némi igazítás, pakolászás, majd indulás vonatozni. Viszont a vonaton korlátlan italfogyasztás, a sör nevű italra koncentrálva, így gondoltuk egy Dönerrel megágyazunk a dolognak. Ezt 5-en terveztük, de a végre hármunknak volt türelme és ideje ténylegesen végig várni, míg a bácsi semennyire sem művészien, ámde annál lassabban összeállította a szendvicseket. Nem nagyon lehetett kizökkenteni, és nem hatotta meg, hogy sietnénk. Irigykedtünk rá :P
A továbbra is borongós szemerkélős időben kipipáltattuk magunkat a regisztrációs listán, megeszegettük a Dönerünket, és amikor az eső már nagyon esni kezdett be is gördült a szerelvény. Egy jó állapotban tartott inkább régebbi modell volt a mi Colonia Express-ünk, amire szépen fel is szálltunk. 
Magyarosan befoglaltuk az ülő helyeket, szereztünk 2 decis poharas sört. Egy pult volt, sok ember és egy mosdó. Aztán elindultunk, az ablakon keresztül a mosvány időben nem éreztük az elementáris igényt, hogy a látványra tapadjunk. Viszont a belső hangulatról némi illusztráció by Zoli. A videón szereplők Jan, Tomi, (másik oldalon) Anikó, az ablaknál én volnék, majd háttal Chris és Peti, aki a végén megindul közénk az Jarek. (Remélem mindenki, mindent jó lát ;))
A nemzetköziség természetesen itt is jelen volt, a portugálok nagy számban és nagy hanggal képviseltették magukat, az ázsiaiak nagy számban és pillanatok alatt becsiccsentve (azért nem tudom, hogy irigyeljem, vagy sajnáljam őket ezért a genetikáért), a többi nemzet a magyart leszámítva kisebb arányban képviselte magát. Sokat beszélgettem az ázsiaiakkal, bár a picit nyávogós angoljuk az alkohollal és az én (több, mint kezdő, de nem májer) angolommal okozott nehézségeket. Aztán Katához, a buddyjához Jarekhez és Janhoz keveredtem valamelyik sörszerző körút alkalmával. Ekkor volt némi városnézés jellege ténylegesen a dolognak, mert a Rajna másik oldalán jártunk, és a két német srác mutogatta a nevezetességeket, majd rájöttek, hogy Katával mindketten beszélünk németül, így váltottunk :) Tudom egyesek szerint betegség, de a német az első idegen nyelvem, és én nagyon szeretem. Ezután újabb japán, dél koreai, belga és kitudja még milyen beszélgető partnereim akadtak, a sörök számolását pedig valahol abbahagytam a kanyarban…:D előkerült még egy magyar srác, aki ELTE-s. Szóval körbevonatoztuk a várost, néhány megállóval (szigorúan eldugott lepukkant helyeken, véletlenül sem nevezetességeknél). Viszont felismerni véltem az arénát, ahová a világifjúsági találkozó idején nem tudtunk bejutni :)
Az induló állomásból végállomássá avanzsált helyre elég későn érkeztünk. Így a terv, hogy az alkoholt tánc formájában is ürítem a szervezetemből kimaradt, mert Köln városában hajnal egyig járnak a KVB járatok, csak hétvégén van éjszakai. Úgyhogy félórára nem volt kedvem bemenni semmilyen szórakozó helyre, főleg fizetősen, szóval pár grüngürtelivel a kolifelé vettük az irányt.
