A teendőknek a lelkes magyar kolóniával ugrottunk neki, így szereztünk mosókártyát (lassan aktuális lesz, bár 1-2€-ért sokáig fogom gyűjtögetni a dolgokat, hogy jól megtömhessem a mosógépet :)), beiratkoztunk a könyvtárba, ez ingyen volt, megtudtuk, hogy sok pénzért tudnánk szerezni fénymásoló kártyát, feltöltöttük a nyomtatós számlánkat pénzzel. Mindenhol nagyon kedves emberekbe botlottunk, jó hasznát vettem a német tudásomnak, bár a nyomtatós bácsinál kicsit becsapódtam, és 300 oldalnyi nyomtatást vettem meg (azért attól nem félek, hogy a nyakamon marad)…viszont ezt ellensúlyozta, hogy annyira kedves volt és mosolygós, pedig valószínűleg egész életében ott dolgozott, elhúzta az ablakot, felíratta a kódot, kattingatott, és elvette a pénzt. A könyvtár épület az egyetemhez hasonlóan nem túl csicsás, viszont a Corvinus könyvtárral ellentétben régi hangulatot áraszt, van sok kartotékszekrény, és szerintem nagyon megnyugtatóak az olvasó termi asztalok, ahol lehet tanulni.

 

Mivel rengeteg időnk volt elnéztünk a menzára, de itt ételt még nem találtunk, csak a törököket, Putna-t, Mehmedet és Jepet. Kicsit beszélgettünk velük (Mehmed apukájának a Mammutban van üzlete, erre mondják, hogy kicsi a világ?), majd kitaláltuk, hogy megnézzük a közeli papírboltot mappák, képeslapok, és egyéb ott kapható dolgok beszerzése céljából. Képeslap szempontból nem volt erős a kínálat, de sikerült vennem egy nagyon élénk ciklámen (divatos nevén magenta) színű lefűzőt, amitől nagyon elégedett lettem, főleg úgy, hogy előtte ennyi mindent el tudtunk intézni :)

Mire a papírboltban befejeztük a matatást és visszaértünk a hideg szeles időben a menzára, ott felbolydult az élet. Nem viccelek 1,90€-ért ebédeltem, úgy, hogy dugig voltam utána. Örülök, hogy ilyen lehetőségünk van a kajálásra, mert az eredetileg tervezett főzés projekt kevésbé megvalósítható.

 

Ebéd után felkerekdtünk, és újabb IKEA-túrát eszközöltünk, így most már van függönyanyagom (a hétvégén remélhetőleg elkészül, és a helyére kerül), és kis növényem, hogy legyen miről gondoskodni :)

A többség azonban most is sokáig válogatott, így Tomival ketten vágtunk neki az ő kisasztalával és mindkettőnk kis cserepes növényével a hazavezető útnak. Viszont úgy döntöttünk, hogy a német kurzus beindultával kevesebb időnk lesz, plusz a készpénzünk vészesen fogy, ráadásul nekem egy dm-et is ki kellett fosztanom, így bejártuk Rodenkirchen városrészt (itt van a koli). Voltunk pénzt váltani (vicces lehettem a letámasztott kisasztallal és két cseréppel a kezemben), majd Tomit hagytam a cucokkal egy Rossmann előtt, ahol majdnem mindent sikerült beszerezni a Garnier krémemen kívül (minden más kiszerelés és termékfajta van ugyanúgy, de ez valamiért hiánycikk), ja és itt ismeretlen a 100-as zsepi fogalma csak 10-esével csomagoltan lehet beszerezni a dolgot, 15x10es illetve 30x10es kiszerelésben.

Aztán alighogy ledobáltuk a dolgokat és szusszantunk egyet már indulhattunk is vissza a városba, hogy befizessük a beugrónkat a Colonia Expesszre. Az újabb 15€-s kiadás nem tűnt feltétlenül jó ötletnek aznap, de úgy voltunk vele, hogy most az elején kell az ilyesmikben részt venni. Majd Jarek (Kata buddyja, aki Lengyelországból számazik) felvilágosított minket, hogy itt heteket szokás készülni egy-egy vizsgára, és hogy ne reménykedjünk, hogy a felvett 30 kreditünket könnyen teljesítjük majd. No hát ez még a jövő zenéje.

 

Ha már úgy is a városban voltunk gondoltam veszek hajszárított. Utolsó emlékem szerint a Dóm környékén volt egy Saturn így ezt céloztam meg. Ebből az lett, hogy mini városnézést tartottam magamnak az egyre erősödő szélben és meg-megeredő esőben. Nagyon szép fények voltak a lemenő nap és a széltől szétkergetett felhők miatt, sok szép templomot, és gótikus építményt találtam (a legkedvesebb művészettörténeti korom =)), igyekeztem minél szorgalmasabban fotózni, hogy majd megfelelő alapanyag legyen ide :). Megtaláltam az Ursulastrassét, ahol sikerült fotózkodnom, de meg kell, hogy állapítsam, az ázsiaiak nem tudnak fotózni, vagy csak az én gépem túl egyszerű nekik…sebaj, van kép! Mindeközben valahogy elvesztettem a baromi magas Saturn feliratos épületet a látóteremből, így a kíváncsiságtól inkább hajtva felfedeztem a már kinézett tavas, kacsás részt a Médiapark előtt, közelről is szimpatikus volt a dolog. Ezután újra irányba állítattam magam, de mentközben megakadtam egy Schlekerben (inkább Rossmannhoz hasonlító sarki bolt) és a potom árú csipeszek mellett Frittet vettem. Gyerekkorm egyik meghatározó emléke, a német rokonok látogatását kötöm hozzá. A Maoamhoz hasonlít az állaga, csak a csomagolása más, most már nincs benne matrica, de a hubbabubás íz világ még mindig a régi. Gyorsan be is toltam két lapot, így a vacsorára egy jó darabig nem volt gondom :).

 

Eddigre a szél elég erősen fújt, és határozottan lehűlt az idő, ezért bevettem magam a Saturnba. Viszont itt nem úgy van ám, hogy bemegy az ember, aztán megtalálja amit akar, dehogy elsőre a külön épületben lévő zene és játék részlegre toppantam. Iszonyat mennyiségű ember volt, rá kellett jönnöm, hogy a 88€-s Xbox okozta a karácsonyi felbolydulást, ami óriás halmokban állt a boltban. Engem különösebben nem hatott meg, mert hajat nem lehet vele szárítani. Ezért aztán átbattyogtam s szomszédos épületbe, itt kisebb bolyongás után ráakadtam a hajszárítókra, ki is néztem egy csinos 6€-s darabot, majd kiderült, hogy jó szokásomhoz híven abból a kiállított darab az utolsó. Gondoltam megérdeklődöm ezt a helyi bácsitól, akit tájékoztatás céljából alkalmaznak. Abban a pillanatban, hogy a segítségét kértem hajszárító ügyben elkezdte magyarázni a különböző ionos, neonos, és még mit tudom én milyen fajtákat, alig tudtam a szavába vágni, hogy el tetszik tévedve lenni, én nem hightech kütyüt kutatok, hanem olcsót. Így aztán szépen becsomagolta nekem a kiválasztott darabot.

És itt a nap még nem ért véget, mivel az áruházból kikeveredve eljutottam a Médiapark másik oldalára, ahol a nagy füves placcon nyuszik rohangásznak (a kis ganék mindig túl gyorsak voltak, így fotót nem sikerült készíteni) az óriás üveges, hengeres épületek mellett. Picit bolyongtam köztük, csináltattam tavas tornyos fotót, és kinéztem, hogy a napóra óriás hetesével valamikor pózolnom kell :)

Ezután már elkezdtem nagyon fázni és éhes lenni, ezért a két óriás népnevelő graffiti lefotózása után visszavillamosoztam a koliba. Itt fáradtan ámde elégedetten pakolásztam az aznapi kincseimet, majd az esti rituálék következtek.

Már egésznap benne volt a levegőben, hogy másnap kiderül a teszt eredménye, így ez kellemes bizsergéssel ott volt egész nap bennem.